Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

60 PACH ZSIGMOND l'ÁL »Választói joggal nem bírnak — mondja a törvény —, habár a fentebbi.. . kellékek valamelyikét igazolják, kik gazdai hatalom alatt állanak«, vagyis »a kereskedő és iparos tanoncok, valamint a köz- és magánszolgálatban álló segédek és cselédek«. Az értelmiségieknek, diplomásoknak ugyan jövedelmükre való tekintet nélkül megadták a választójogot (bár pl. a tanároknál, tanítóknál csak abban az esetben, »ha illető állomásukra a törvény értelmében kineveztettek, választattak vagy hivatalukban megerősíttettek«); a volt nemesek szavazati jogát viszont minden feltétel nélkül fenntartották ; a nőket pedig a választók közül eleve kirekesztették. Jellemző, hogy az adóhátralékosokat is megfosztották a választójog gyakorlatától ; de amikor kiderült, hogy ez az úri birtokosokat ugyancsak széles körben érintené, a rendelkezést sietve enyhítették. A választójognak ez az alapjában burzsoá jellegű, de feudális vonásokat is tartalmazó, mélységesen antidemokratikus szabályozása a választásra jogosultak szűk körét még jobban csökkentette : míg 1870-ben az 1848. évi törvény alapján 890 416 volt a választók száma, vagyis a lakosság 6,7%-a, addig 1881-ben az 1874. évi törvény alapján már csak 821 241, a lakosság 5,9%-a. De a Választási rendszer még a lakosságnak ezt a kis töredékét is megakadályozta abban, hogy politikai állásfoglalását szabadon nyilvánítsa, ill. annak megfelelő parlamenti képviseletet szerezzen. Gondoskodott róla a — következő években még »továbbfejlesztett« — ún. választási geográfia, amely kizárólag a kormánytöbbség biztosítását tartva szem előtt, a választókerületeket nemcsak a népesség számához, de még a választásra jogosultak számához képest is szerfölött aránytalanul osztotta be : így egyes kerületekben 100—200, másutt 7 — 8000 választó küldött egy képviselőt. Gondoskodott róla a választás előkészítésére és vezetésére törvényhatóságonként alakított »központi választmány« — élén az alispánnal, ill. polgármesterrel —, amely a választók névjegyzékét úgy állította össze, hogy a kormánypárti többség lehetőleg eleve biztosítva legyen : így az ellenzéki érzelmű szavazókat gyakran tömegesen kihagyta a névsorból. Gondoskodott róla az az intézkedés, hogy a választás a kerület székhelyén történjék, ami a távolabbfekvő községek lakói számára megnehezítette, sőt nem egyszer lehetetlenné tette a választójog gyakorlását. Gondoskodott róla mindenekelőtt a szavazásnak »nyilvánosan, élőszóval«, sőt a községi elöljáróság kiküldött tagjainak jelenlétében való lefolytatása — ez a kirívó feudális maradvány a választási rendszerben —, ami tág lehetőséget nyitott a választók gazdasági és közigazgatási »befolyásolására«. Mindezen felül a törvény nem mulasztotta el azt sem, hogy rendőri közegeket és »szükség esetén« katonai erőt bocsásson a választókerület választási elnökének rendelkezésére ; valamint súlyos büntetéssel fenyegesse meg azt, aki a választással kapcsolatban »a tulajdon sérthetetlensége, valamely nemzetiség, osztály« vagy »a magyar állam egysége« ellen izgat stb. Kétségtelen, hogy ezeknek a rendelkezéseknek az éle nemcsak a 48-as párt, hanem — jelentős mértékben — a nemzetiségek ellen irányult, a nemzetiségek parlamenti képviseletének minél, teljesebb megnyirbálását célozta — amint azt a parlamenti tárgyalás során egyes nemzetiségi képviselők élesen fel is vetették. A választójogi törvény egyéb intézkedéseivel is súlyosan nyomta a nemzetiségeket ; pl. azáltal, hogy a választhatóságot a magyar nyelv ismeretéhez kötötte. Idevágott a már említett »választási geográfia« is : a nemzetiségi vidékeken a. választókerületek sokkal kisebbek voltak, mint az Alföldön. A 70-es években pl. a 4110 lakosú és csak 100 választóval