Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

A DUALIZMUS BEND SZEBÉNEK ELSŐ ÉVEI MACiYABOKSZÁGON 61 bíró Abrudbánya, az ugyanannyi lakosú szász Vízakna éppen úgy egy képviselőt küldött az országgyűlésre, mint a 29 ezer lakosú Cegléd, a 20 ezer lakosú Nagykőrös vagy a 17 ezer lakosú Csongrád. Ennek persze nem az volt az oka — amiről Beksics vagy Szekfű beszól —, mintha a magyar állam nemhogy elnyomta, sőt éppen »előtérbe helyezte« volna a nemzetiségeket; hanem az, hogy a kis nemzetiségi kerületekben volt a legsimábban biztosítható a kormánypárti képviselőjelölt megválasztása. Ezeken a vidékeken ugyanis az országos arányszámnál is jóval kevesebben rendelkeztek szavazati joggal (Erdélyben pl. 3,2%) ; jórészt állami hivatalnokok, a kormányzattól függő vagy annak lekötelezett földbirtokos és burzsoá elemek. A kis választókerületek egyben a választók közvetlen befolyásolását, »megdolgozását« is megkönnyítették. Mert a törvény nyújtotta lehetőségek gátlástalan kihasználása mellett a befolyásolás, vesztegetés volt a parlamenti választások főeszköze a 67-es Magyarországon. A korrupció — az 1869. évi előzmények után — az 1872-i választások során már hallatlan méreteket öltött. »A választások — úja egy 48-as párti kortárs — a kerületek nagy részében árveréssé fajultak, a pénz legnagyobb részét a kortesvezérek lopták el, a tisztviselők és bírák korteskedtek, fenyegettek . .. Az erősebb kormánypárti választások 30 000 forinttal kezdődtek, közhír szerint báró Vodjaner Albert 60 000, gróf Apponyi Albert 60 000 forinttal győztek, Kállay Béni 30 000 forinttal bukott. Ezekkel szemben legolcsóbbak voltak a szélbali választások, Boborié Cegléden 18 frt-ba került, a Madarász Józsefé sem sokkal került többe.« A kormány »választási kiadásait« fedezte : »1. a rendelkezési alap fele és pedig két évi 200 000 frt. 2. grófság, báróság, nemesség, kamarásság, keresztek ára, és pedig a nemességért 10—20 000,abáróságért 15 — 30 ezerig, grófságért 20—60 000, a keresztért 5—15 000 frt-ig. 3. egyesek, intézetek, vállalkozók segélyei, báró Sina maga... 100 000 frt-ot adott. 4. püspökök, káptalanok önkéntes kényszeradományai, Hajnald maga rendesen 40 000 forintot adott. Az esztergomi érsek... Sennyeinek 60 000 forintot adott. 5. a megyei pártpénztárak. Kis számolással a többség költsége 2 600 000, a balközépé. 400 000 frt-ra tehető«. Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy a 67-es Magyarország országgyűlési képviselői általában csak az uralkodó osztályok köréből — elsősorban a nagy- és középbirtokosok közül — kerülhettek ki ; s nem a népnek, de még csak nem is választóik többségének érdekeit, hanem az uralkodó osztályok, mindenekelőtt a nagybirtokos-osztály érdekeit képviselték. Ehhez a képviselőházhoz járult azután az országgyűlés másik háza, a rendi időkből változatlanul átmentett főrendiház, amelynek — 1886-ig — minden arisztokrata, főpap és főispán tagja volt. Méltán tekintette ezt Kossuth a józan ész kigúnyolásának, a hűbérrendszer legszembeszökőbb maradványának az ország politikai életében. így festett a kiegyezés utáni Magyarország »népképviseleti alapon« nyugvó törvényhozása : a legkevésbé sem veszélyeztette a nagybirtok és nagytőke uralmát, a dualizmus egész rendszerét, sőt éppen jó eszköz volt annak fenntartására és megszilárdítására. De még ennek a törvényhozásnak a keze is nagymértékben meg volt kötve. Folytathattak ugyan — és folytattak is — kormánypártiak és ellenzékiek éles vitákat az országgyűlésen különféle kérdésekről ; hozhattak ugyan — és hoztak is — burzsoá-liberális jellegű (bár gyakran inkább csak liberális látszatú) törvényeket (mint a zsidók emancipációjáról, iparról, kereskedelemről, az egykori úrbéri kapcsolatból