Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
* A SZOVJET-MAGYAR KERESKEDELMI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ 6(ff A honvédelmi miniszter azért ellenezte a legnagyobb kedvezmény kölcsönös biztosítását magábanfoglaló szerződést,12 4 mert »kedvező alkalmak fognak nyílni a magyarországi bolsevik propaganda terjesztésére«, és arra a következtetésre jut, hogy ezért »a magyar-orosz kereskedelmi szerződés megkötésének tervével szemben feltétlenül elutasító álláspontot kellene elfoglalni«.12 5 A szovjet kormány újból tanúbizonyságot téve mègegyezési szándékáról, azt javasolta, hogy tekintsék a megállapodás alapjául a Szovjetunió és Románia között 1936. február 15-én Bukarestben kötött és 1936. március 16-án életbeléptetett megállapodást. Ez a megállapodás nem foglalja magában az általános legnagyobb kedvezmény elvét. Lényege, hogy a Román Nemzeti Bank számlát nyit a Szovjet Allami Bank nevére, amelyen keresztül az árucsereforgalom pénzügyi lebonyolítása történik, azonkívül kötelezettséget vállal, hogy behozatali engedély, kontingensek és más, kizárólag az árucsereforgalmat érintő kérdésekben a Szovjetuniónak a más államokkal való egyenlő elbánást biztosítja. Ez tehát nem kereskedelmi szerződés, hanem egy kereskedelmi és fizetési megállapodás, amely kizárólag az áruforgalom és a fizetés kérdéseire korlátozódik. A Külkereskedelmi Bizottság 1936. február 25-i határozata értelmében a magyar kormány közölte a budapesti szovjet követséggel, hogy hajlandó a magyar-szovjet kereskedelmi viszony rendezése céljából az említett szovjetromán megállapodást alapul elfogadni. A magyar kormány azonban egy nagyon átlátszó és aljas fogással játszotta ki ezt az ígéretét és tette lehetetlenné a megegyezést ezen az alapon is. A fenti közlés után a Külügyminisztérium a szovjet-román megállapodáshoz hasonló szövegű megállapodástervezetet adott át a budapesti szovjet követségnek. A számlavezető bank nevét azonban ebben a tervezetben nem jelölte meg, és amikor a tárgyalások már folytak, a magyar kormány képviselője közölte, hogy a számlavezetéssel nem a Magyar Nemzeti Bankot, hanem egy angol bankot kíván megbízni. Ezenkívül azt követelte, hogy a számlavezetés fontban történjék. Ez egymással diplomáciai kapcsolatban levő országok között egészen szokatlan eljárás, ami azt bizonyítja, hogy a magyar kormány nem akart megállapodni és ezért olyan javaslatokat tett, amelyeket a Szovjetunió semmi körülmények között nem tudott elfogadni. Világos tudniillik, hogy a Szovjetunió nem mehetett bele abba, hogy Magyarország és a Szovjetunió közötti fizetési forgalom számlavezetését egy harmadik ország — ebben az esetben Anglia — valamely bankja végezze. Jellemző a magyar álláspont tarthatatlanságára, hogy a magyar kormány megbízásából a tárgyalásokat folytató Jungerth moszkvai követ a külügyminiszterhez intézett egyik levelében elismeri, hogy a magyar követelést semmi sem indokolja és azt a szovjet tárgyaló félnek elfogadhatóan megindokolni nem is lehet. 1936. május 28-án kelt levelében azt írja, hogy »mi mindenképpen rá akarjuk szorítani a szovjeteket, hogy a nekünk kényelmes rendszerhez alkalmazkodjanak. Ez nem fog sikerülni.«12 6 Világos, hogy a Szovjetunió számára nem elfogadható egy olyan megoldás, amely megkerüli a közvetlen kapcsolatot a Magyar Nemzeti Bank és a Szovjetunió Állami Bankja között. A Külügyminisztériumnak a moszkvai követséghez intézett 1936. július 16-án kelt 124 O. L. Küm. gazd. pol. Orosz dosszié. 125 Uo. 126 Uo.
