Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
-630 BÚZÁS JÓZSEF levele világosan kimondja, hogy az angol bank által történő számla vezetésre vonatkozó javaslat oka, hogy a magyar kormány nem akar közvetlen kapcsolatot a két nemzeti bank között. Miután a Szovjetunió ezt, a javaslatot nem fogadhatta el, a tárgyalások eredménytelenül fejeződtek be. Később a Magyar Nemzeti Bank egy egészen provokatív jellegű javaslatot tett — azt, hogy a Szovjetunió részéről a fizetés szabad fontban történjék, amikor ismerte a szovjet kormány 1936 januári rendeletét a szabad devizában való fizetés beszüntetéséről. Tekintettel arra, hogy ebben, az árucsere forgalom szempontjából alapvető kérdésben nem történt megállapodás, nem kerülhetett sor sem kereskedelmi, sem más gazdasági jellegű egyezmény megkötésére. A tárgyalások egyetlen pozitív eredménye az volt, hogy 1936. május 15-én megnyílt a távbeszélő forgalom a Szovjetunió és Magyarország között. Nem vezettek eredményre a hajózási egyezmény megkötése érdekében 1936-ban folytatott tárgyalások sem. A Szovjetuniónak az volt az álláspontja, hogy a hajózási kérdések szabályozására csak akkor van szükség, ha normális, élénk árucsere van a két ország között. Ebből következik, hogy hajózási szerződést csak akkor lehet kötni, ha egyúttal árucsereforgalmi megállapodás is létrejön. A magyar kormánynak a hajózási kérdések szabályozására vonatkozó 1936. február 20-án Moszkvában átnyújtott tervezete azonkívül azt is követelte, hogy a magyar hajók a Szovjetunió belvizein, vagyis folyóin is közlekedhessenek, ami .teljesen szokatlan. Idegen országok egy állam belvizein csak akkor hajózhatnak, ha a folyók (mint pl. a Duna) nemzetközi víziutak. Ilyen nemzetközi víziutak a Szovjetunióban nincsenek és a Szovjetunió egyetlen más államnak, amellyel kereskedelmi és hajózási szerződést kötött, nem engedélyezte belvizeinek használatát idegen hajók számára. A hosszas tárgyalások után a magyar kormány azt ígérte, hogy 1936 őszén egy bankszakértőt küld Moszkvába a vitás valutáris kérdések megtárgyalására, ez azonban elmaradt. így nem került sor a kereskedelmi egyezmény megkötésére sem. A Külkereskedelmi Bizottság utoljára 1937. április 12-én12 7 foglalkozott a magyar-szovjet kereskedelmi megállapodás kérdésével. Ezen ülés jegyzőkönyve a következőket mondja : »Nicki felteszi a kérdést, hogy az igazgatóság szükségesnek tartja-e az Oroszországgal való tárgyalások folytatását, amelyek már régen függőben maradtak? A Bizottság megállapítja, hogy a tárgyalások folytatására szükség nem forog fenn, mivel szerződés hiányában is kötnek üzleteket, illetve a szovjet szerződés hiányában is vásárol nálunk nemes devizáért olyan árukat, amelyekre szüksége van.« A fentiek eléggé meggyőzően bizonyítják, hogy a magyar kormány nem megegyezést, hanem csak tárgyalást akart a megegyezés meghiúsítása érdekében. Hadd idézzük még bizonyításul a moszkvai magyar követ 1937. december 14-én kelt, a Külügyminisztériumhoz írt levelének következő mondatát : 12 8 »A szerződés megkötésére irányuló tárgyalások nekünk nem sürgősek és a jelenlegi politikai viszonyok mellett egy magyar szakértő delegáció kiküldését elkerülendőnek tartjuk.« A Külügyminisztérium utasította Jungerth moszkvai követet, hogyha a szovjet kormány részéről érdeklődnek a tárgyalások iránt, kitérő választ adjon. O. L. Küm. gazd. pol. 1937. 52.741. 4. oszt. i28 O. L. Küm. gazd. pol. 1937. év. 113. res.
