Századok – 1955
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34
A DUALIZMUS BEND SZEBÉNEK ELSŐ ÉVEI MACiYABOKSZÁGON 59 A választási rendszer és a törvényhozás A fegyveres erőre és a nemzetiségekre vonatkozó legfontosabb törvényeket még ugyanaz az — 1865-68-i — országgyűlés fogadta el, mint amely magát a kiegyezést ; a közigazgatást és az igazságszolgáltatást átalakító törvények azonban már csak a következő parlamenti ciklusban kerültek tárgyalásra : az 1869 tavaszán megválasztott új országgyűlésen. Az 1869 márciusi választások viharos körülmények között zajlottak le: a választónévjegyzékek összeállításával kapcsolatos visszaéléseket vesztegetések és véres atrocitások tetézték. (Pl. a pécsi választócsata, amelynek 49 sebesültje lett.) Még a 67-es alapon álló történetírás is kénytelen beismerni, hogy a kormány »felhasználta minden legitim és illegitim befolyását arra, hogy a többséget megtarthassa«. A választási harc során a kormánypárt továbbra is jelentős többséget verekedett ki magának ; mégis elveszített több mint 60 választókerületet, amelynek mandátumai részben a balközépnek, részben a 48-as pártnak jutottak. A kiegyezéssel való széleskörű elégedetlenség tehát mindenek ellenére megmutatkozott a választások eredményében is. Nem hagyható említés nélkül az sem, hogy a választásokkal kapcsolatban Somogy megyében — az előző év tavaszán történtekhez hasonlóan — földosztó mozgalom lobbant fel ; ellene a kormány szokott módszereivel lépett fel. Az 1869-i választásokból a kormány azt a tanulságot vonhatta le, hogy •egy további területen, a törvényhozást illetően is van még államszervezeti tennivalója, mert az 1848-ban életbeléptetett választási rendszer nem biztosítja eléggé zavartalanul a kiegyezési politika folytatását. Az 1848 : V. tc.-ben foglalt választójog a polgári forradalom vívmánya volt ; nagy lépést jelentett előre a rendi törvényhozással szemben. Ugyanakkor azonban ez a választójog még mindig igen szűk körre szorítkozott és széles dolgozó tömegeket zárt ki a szavazásból. A 67-es kormányzat most mégsem a választójog demokratikus kiterjesztését — ellenkezőleg : szűkítését tartotta államszervezeti tevékenysége feladatának. Erre vall, hogy az 1870—71-ben hozott közigazgatási törvények útján — mint láttuk —. a törvényhatósági bizottságok, ül. községi képviselőtestületek fele részét, mindennemű választás mellőzésével, a »virilistákból« állíttatta össze ; utóbb pedig — mint erről még bővebben is szó lesz* — megvalósította a választójogi törvény »reformját«. Igv született meg néhány évvel később az 1874 : XXXIII. tc. »az 1848 : V. tc. módosításáról és kiegészítéséről«, ami valójában a választójog korlátozását jelentette. Találóan mutatott rá a parlamenti tárgyalás során az egyik nemzetiségi képviselő : a választójogi javaslatban éppúgy, mint általában az 1867 óta »alkotott politikai törvényekben azon intentió mutatkozik, mintha az 1848-iki törvényhozás nagyon is messze ment volna és mintha már most hátrálni lenne szükséges«. Az 1874. évi törvény a választójogot magas vagyoni cenzushoz kötötte : városban legalább 3 szobás ház tulajdonához, vagy évi 105 forint adóköteles jövedelemhez, falun legalább % telket (8—10—12 hold) kitevő földbirtokhoz, ill. iparosoknál legalább egy segéd alkalmazásához. Ezekkel a feltételekkel a nép széles rétegeit : a dolgozó parasztság és a városi kispolgárság zömét, az ipari és mezőgazdasági munkásságot már amúgyis kirekesztették ; mégis az utóbbiak jogfosztottságát jónak látták külön is kifejezésre juttatni. * Ti. a tankönyv egy későbbi fejezetében.
