Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
620 Ii ŰZ ÁS JÓZSEF a saját érdeküknek megfelelően megváltoztatni, új szövetségeket összekovácsolni, új befolyási területeket szerezni. Ebben a harcban egyes imperialista országok igyekeztek a Szovjetunió jelentősen megnövekedett gazdasági erejét, politikai befolyását a maguk számára kamatoztatni és ezért közeledtek a Szovjetunió felé. Kiépítették kereskedelmi kapcsolataikat és a diplomáciai kapcsolatokat is igyekeztek normalizálni.9 6 Énnek tulajdonítható többek között, hogy Olaszország 1933. április 2-án Rómában barátsági, megnemtámadási és semlegességi szerződést kötött a szovjet kormánnyal. Mussolini ezzel Olaszország nemzetközi súlyát akarta növelni részben Franciaországgal, részben Németországgal szemben. Különösen a délkeleteurópai országok feletti befolyása szempontjából volt fontos Mussolininak, hogy pozícióit megerősítse. Franciaország — Németország és Olaszország ellen — összekovácsolta a Balkán-paktumot, amelyet 1934. február 9-én Athénben Görögország. Románia, Törökország és Jugoszlávia kormányai írtak alá. Bulgária és Albánia Németország és Olaszország nyomására nem csatlakoztak ehhez a paktumhoz. Olaszország saját befolyását, hatalmi pozícióját Közép-Európában úgy akarta megerősíteni, hogy saját politikai vonalához kapcsolta Magyarországot és Ausztriát, ezekben az országokban erősítette gazdasági és politikai befolyását. Ezt a célt szolgálta az 1934. március 17-én aláírt olasz-osztrák-magyar jegyzőkönyv. »Ausztria és Magyarország a fasista Olaszország poroszlói lettek.«9 7 Ugyanezen politikai célkitűzések szolgálatában az olasz diplomácia nyomást gyakorolt a magyar kormányra, hogy rendezze viszonyát a szovjet kormánnyal, lépjen diplomáciai kapcsolatba a Szovjetunióval. A Magyarország és a Szovjetunió közötti viszony alakulása szempontjából tehát az egyik tényező az volt, hogy a magyar uralkodó körök saját külpolitikai célkitűzéseiket Olaszország segítségével gondolták megvalósítani, másrészt hogy Olaszország saját hatalmi köréhez kívánta kapcsolni, eszközként akarta felhasználni imperialista törekvéseinek támogatásában, főleg abban, hogy az erőviszonyokat Délkelet-Európában a maga számára kedvezően változtathassa meg. Ezt fejezik ki különböző külföldi sajtóhangok is, amelyek a szovjet-magyar szerződéssel — melynek megkötéséről a későbbiekben lesz szó — kapcsolatban megjelentek. Az angol konzervatív burzsoázia tekintélyes lapjának, a Timesnek budapesti tudósítója a szovjet-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló táviratában a következőket mondja : »Az egyezményt azért kötötték meg Rómában, hogy így is kifejezésre juttassák, mennyire azonos vágányon fog haladni a magyar külpolitika a jövőben is az olasz külpolitikával.«9 8 A magyar kormány ebben a kérdésben tehát Mussolini külpolitikai irányvonalát követte, az olasz kormány politikájának exponense volt. Hiba volna azonban a magyar kormány megváltozott magatartását a Szovjetunió irányában úgy értékelni, hogy az kizárólag az olasz kormány intervenciójának következménye. A szovjet kormány elismerésével a magyar uralkodó klikk saját külpolitikai törekvéseit is szolgálta. A diplomáciai viszony helyreállítását, akárcsak az olasz kormány, a magyar kormány is saját nem-96 Az USA 1933. szept. 16-án vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. 97 Patyomkin: Az újkori diplomácia története (1919—1939). 527. 1. 98 O. L. M. T. I. Biz. 1934. II. 8.
