Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
* A SZOVJET-MAGYAR KERESKEDELMI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ 6(ff export részvénytársasággal fizetési megállapodást kötött. Ennek értelmében a Nemzeti Bank δ millió pengó' keretben számlát nyit a Manganexport nevére, amelyre befizeti az exportált magyar áruk ellenértékét szabad devizában. A Nemzeti Bank a magyar exportőröket azonban pengőben elégíti ki. A befizetett szabad deviza összegének 50%-a felett a Magyar Nemzeti Bank szabadon rendelkezik, míg a másik felét magyar importőrök számára tartja fenn az általuk a Manganexporttól vásárolt áruk kifizetésére. Ezek az összegek szovjet nyersolaj, terpentin, vegyicikkek, azbeszt, nyersbőr, kender, len, vasérc, fa vásárlására használhatók fel.91 A szovjet-magyar áruforgalom éveken keresztül ezeken a csatornákon át bonyolódott le. A Külügyminisztérium egy magyar vállalat érdeklődésére, hogyan lehetne a Szovjetunióba exportálni, 1935. január 30-án kelt levelében9 2 azt közli, hogy »az Oroszországgal való árucsereforgalmunk jelenleg jóformán kizárólag a berlini Manganexport GMBH és a budapesti Stella rt. útján bonyolódik«. A magyar kormány elutasító álláspontja politikai okokra vezethető vissza. A gazdasági szempontok kétségkívül a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok létesítése mellett szóltak, annál is inkább, mert az összes többi országok is ugyanolyan feltételek mellett kereskedtek a Szovjetunióval, mint ahogy a Szovjetunió azt Magyarországnak javasolta. Az olasz kormány pl. az 1930. augusztus 2-án megkötött és 1931. április 27-én kibővített megállapodásban a Szovjetuniónak 350 millió líra hitelt bocsátott rendelkezésére és hajlandó volt az olasz cégek által a Szovjetuniónak hitelben szállított áruk ellenértékének 75%-áért állami garanciát vállalni.9 3 Olaszország és a Szovjetunió között igen sokoldalú jelentős kereskedelmi kapcsolat épült ki ebben az időben, éppen a fenti megállapodás alapján. Olasz nagyüzemek, mint pl. a RIV golyóscsapágy gyár mérnököket és technikusokat küldött a Szovjetunióba9 4 , hogy az olaszok által szállított golyóscsapágy gyár felépítésében és berendezésében segítséget nyújtsanak. A Szovjetunió jelentős mennyiségű nehézipari cikket, szerszámgépet, teherautót stb. vásárolt Olaszországtól. A belső gazdasági nehézségeken kívül ebben az időben a világpolitikai helyzetben is voltak olyan momentumok, amelyek a magyar uralkodó osztályok egy részét arra késztették, hogy újból keressék a kapcsolatokat a szovjet kormánnyal. Mindenekelőtt világossá vált, hogy a tőkés országok közös összefogása a Szovjetunió elszigetelésére, a »világbojkott« — ahogy azt a képviselőházban kifejtették — megvalósíthatalan, kudarcra van ítélve. Ezt a magyar politikusok, a magyar kormány is kénytelenek voltak belátni. Ennek a véleménynek adott kifejezést Jungerth Mihály, a magyar diplomácia szovjet specialistája, akkor Magyarország követe Finnországban, aki 1931. március 2-án kelt, a Külügyminisztériumhoz írt jelentésében a következőket mondja : 9 5 »A magani részéről nem hiszem, hogy a mai nemzetközi viszonyok között egy, az összes kapitalista államot magában foglaló oly antidömpingmozgalom volna szervezhető, amely teljesen kitiltja az orosz árukat a világpiacról.« A gazdasági válság még fokozottabban felszínre hozta a tőkés országok közötti ellentéteket. Az imperialista országok igyekeztek az erőviszonyokat 91 O. L. Küm. gazd. pol. Orosz dosszié. \ 92 Uo. 93 Küm. gazd. pol. 1935. 53633. 94 Uo. 95 O. L. Küm. gazd. pol. 1931. 272.
