Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

584 •wellmann imee s helyes megfigyelések tarthatatlan megállapításokkal vegyülnek benne. De Bakács fö célja láthatólag nem is az, hogy a paraszt helyzetéről kerek képet rajzoljon, hanem hogy vitába szálljon a patriarchális földesuraság elméletével, amelynek idézett disszertációmban adtam hangot. A patriarchális viszony konstruálása mögött persze nem »feudális idill« festegetésének szápdéka rejlett, mint utólag felrótták nekem ; még csak arról sem volt szó, hogy a gödöllői uradalom határain túlterjedő, általános érvényű »patriarchális korszak« fogalmát vezessem be. De még ilyen szűkebb keretben sem volt. helyes patriarchális viszonyról s ilyennek bomlásáról beszélni. A jobbágyok enyhébb kezeléséről felsorakoztatott adatok nem másíthatják meg a földesuraság alaptermészetéről alkotott képünket. Persze, hogy az urak a volt hódoltság területén általában kesztyűsebb kézzel bántak jobbágyaikkal, amíg gyér volt a népesség, s félni «lehetett attól, hogy a parasztok pusztán hagyják telkeiket. Amint azonban a termelőerők fejlődése itt is megfelelő fokra jutott, a majorságok kiépülésével párhuzamosan a földesúri ill. gazdatiszti bánásmód kíméletlenre fordult ; másfelől az állami beavatkozásban bízó jobbágy is élesebben szegült szembe a fokozódó földesúri nyomással. — Bakács azonban nem ilyen irányú kritikával illeti a »patriarchális földesuraság« elméletét, hanem bizonyos kiigazításokkal és »elméleti elgondolással« éppenséggel »továbbfejleszti« azt. A patriarchális korszakot általános érvényű fejlődési foknak veszi, mely főképp a középkorban virágzott, s amelynek a XVIII. századra az újkori birtokhalmozás, a nagybirtokrendszerrel járó gazdatiszti kezelés, földesúr és jobbágy személyes érintkezésének megszűnése s az abszentista jövedelemhalmozás vetett véget ; csupa olyan megállapítás, mely nem szorul bővebb cáfolatra. Mintegy a polgári korszak eredményeinek összegezéseképp ábrázolta Csapodi Csaba »A falu életét« a Magyar Művelődéstőlténet IV. kötetében (1941). Fő gondját a paraszti rétegződés bemutatására fordítja, s így egyéb vonatkozásokra kevés tér marad·, a paraszti beletörődés képét nyújtó állapotrajz a fejlődés mozgatóit háttérbe szorítja, a parasztnóp jelentősége, országépítő munkája, küzdelmei, sorskórdései többékevésbé elsikkadnak. Ezzel szemben a marxista történettudományt épp a fejlődés fő irányvonalainak, a döntő problémáknak céltudatos megragadása jellemzi. Az elvi tisztázás feladatát, a klasszikus marxista tanítások alkalmazásával, Pach Zsigmond Pál végezte el (Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bpest, Szikra, 1952). Részben erre az alapvetésre támaszkodva, részben jelentős új forrásanyag, széleskörű kutatómunka alapján készült a »Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711 — 1790« (szerk. Spira György, Bpest, Akad. Kiadó, 1952), melyben főképp Varga János és Szántó Imre a parasztság helyzetének s a majorsági gazdálkodás uralkodóvá válásának sokoldalú, addig ismeretlen gazdagságú marxista ábrázolását adhatta. Fenti áttekintésünknek sokban ez a jelentős tanulmánykötet (alább »Tanulmányok« címmel idézve) teremtette meg a lehetőségét. * A parasztság számarányára nézve 1. Thirring Gusztáv: Magyarország népessége Π. József korában (Bpest, MTA, 1938). Minthogy a Π. József-kori népszámlálás a lakosságot nem az osztálytagozódásnak megfelelő kategóriák szerint sorolja fel, a parasztság számának s a többi osztályhoz mért arányának megállapításában következtetésekre vagyunk utalva. A szabadosokról Csapodi Csaba: Szabadosok (libertini) 1514 — 1848. Századok, 1940. 405 — 426. 1. A nemességbe emelkedő jobbágyokról Szabó István: A jobbágy megnemesítóse. Turul, 1941. 11 — 21. 1. Azsellór fogalmára nézve 1. Wellmann, i. m. 77 — 78. 1., a házatlan zsellérekről uo. 76 — 77., 127 — 128. 1. A cselédek fogalma alá sorolt, földesúri szolgálatba szegődött elemeket illetően v. ö. Iványi Emma : A földesurakat kiszolgáló parasztok. Tanulmányok 102-103., 113-114. 1. A táji különbségekkel kapcsolatban és a továbbiakban többször hangsúlyt kap az a megállapítás, amelyet — bár a különbségek addigra letompultak — még a század derekán is alapul kell venni : hogy ti. fontos eltérés van a töröknek alá nem vetett országrész és a volt hódoltsági terület viszonyai között, 1. Wellma,nn: Gödöllő, 50 — 51., 66., 100—101. 1. Ez termesz« tesen nem lényegbeli másmilyenséget, hanem csak a termelőerők fejlődési fokának megfelelő fázis-különbséget jelent. A horvát, szlavóniai és bánsági jobbágy telkére s a továbbiakban érintett helyzetére a tankönyvfejezet más részében tárgyalt 1755-i parasztfelkeléssel és az úrbérrendezéssel kapcsolatban vetődik világosság, 1. még Tarczay Erzsébet: A jobbágyság története Horvátországban 1650 — 1848 (Bpest, 1913) 9., 31., 34 — 35. 1. Az erdélyi jobbágy helyzetéről J. Benkő : Transsilvania sive rnagnus Transilvaniae principatus (1778) ; bécsi Staatsarchiv, Hausarchiv, Reisen, Kart. 2. Reise in Ungarn 1770 <11. József feljegyzései 1770-i magyar-