Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

578 •wellmann imee hegyvám), akkor ennek összegét csavarja magasabbra. Az úri dézsmát megtoldja a bérbe vett papi tized hozadékával. Mindezt avégből, hogy az allodium terméséhez hozzáadva, annál többet vihessen piacra. Sőt ugyanezért még annak a sorsába is beleszól, ami a termésből magának a parasztnak marad vissza : elővételi jogot gyakorol a jobbágygazdaság értékesítésre szánt termékei fölött. A szegény falusi nép már alig várja, hogy gabona- és bortermését betakarítva, annak egy részét piacra vigye, úgy könnyítsen nyomasztó terhein ; de nem rendelkezhet a magáéval sem, amíg a földesúr az elővétel gyakorlásatekintetében állást nem foglal. Ha a piac kedvező, az uraság féláron elsajátítja jobbágyainak eladásra szánt termékeit, s az ő hosszú fuvarjukkal viszi piacra, tetemes nyereséggel. Ha a piac felvevőképessége korlátozott, paraszti terméket csak akkor enged vásárra vinni, ha sajátját már elhelyezte, hogy üzletét ne ronthassák jobbágyvetélytársak. Ha pedig jó esztendő járja, s a gabonának stb. nincs kelete, sokszor nem rest a majorság termését a jobbágyokra tukmálni,|-velük felvásároltatni. A paraszt megterhelésének erős felfokozását a földesuraság csak úgy viheti keresztül, hogy úri hatalmának, a feudális földtulajdonban gyökerező gazdaságon kívüli kényszernek egész fegyverzetét felvonultatja a falu népe ellen. Különösen nagy szerep jut az úriszéknek : míg egyfelől elzárkózik a jobbágypanaszok érdemi tárgyalása és orvoslása elől, másfelől »észretérítő« büntetésekkel sújtja azokat, akik az úri kizsákmányolás új, szigorú-keményre vont rendszerébe nem akarnak beilleszkedni. Ha a jobbágy a szerződés vagy urbárium egyoldalú felrúgását nem akarja tudomásul vermi, a földesúri áristomban puhítják mindaddig, amíg hajlandónak nem mutatkozik a megnövelt terhek hordozására. Ha pedig a paraszt esetenként áll ellen : nem jelenik meg soros 'robotra stb., akkor tiszttartótól lefelé hajdúig sorompóba lép, úriszéken kívüli erőszakkal, az uradalom egész elnyomó gépezete. A földesúr távollétében a szabadjára eresztett alkalmazottak még külön túlkapásokra, egyéni akciókra, zsarolásokra, liatalmaskodásokra ragadtatják magukat. Aki nem tesz azonnal s teljes mértékben eleget kívánságuknak, azt megzálogolják, bírságolják ; vonakodó falvakat felgyújtással, elkergetéssel fenyegetnek ; a védtelen parasztot ide-oda hurcolják, megkötözve hajtják mint a barmot, ütik, verik, életveszélyesen sebzik, hóhérolják. Különösen akkor jut ki erőszakból, tettlegességből a jobbágynak, ha a megyéhez, a helytartótanácshoz vagy egyenesen a királyhoz mer folyamodni, miután földesurától nem kapott orvoslást. Nem egy uradalomban 50 bot terhe alatt tiltják az »instanciázást« ; s ha valaki mégis panaszkodni merne fölfelé, urától megcsapatáson kívül azt kapja válaszul, hogy még többet fogja hajtogatni, még jobban terheli ezután, s hiába fog a jobbágy kérvényekre költeni, senki sem tudja őt kiszabadítani az uraság markából. Az uralkodó osztály kegyetlen szigorúsággal őrködik azon, hogy a parasztok elnyomásával járó kellemetlen zörejből semmi se jusson túl az uradalom határain, hogy külső tényezők, hatóságok semmiféle beavatkozási alapot ne nyerjenek az úrbéres viszonyba, amit a földesúr saját, belső magánügyének vall, egyszóval : a földesúri hatalom teljességén és kizárólagosságán semmi csorba ne essék. * Amikor a földesúri kizsákmányolás a jobbágyot, szűkebb létalapra szorítva, a század közepe táján rohamosan megnőtt szolgáltatásoknak vetette