Századok – 1955
Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551
a pa ras/,'["säg helyzete az úrbérrendezés előtt 577 tökét, kamatot gyakran úrdolgában kell törlesztenie. Az sem ritka dolog, hogy az úriszék bírság helyett robotot szab ki a parasztra büntetésül. Nem egyszer azzal az ürüggyel hajtják vég nélkül munkára a jobbágyot, hogy a többletet majd beszámítják jövő évi robotjába (amire persze sohasem kerül sor). Sőt, ha más módon már semmiképp sem lehet több ingyen munkát kifacsarni a parasztból, az uradalom esetleg arra is hajlandó, hogy a megkövetelt túlmunkáért megfizessen — persze potom áron, egy-egy igás napért 1 garasával vagy 2 krajcárjával. De legjellemzőbb a helyzet megváltozására a hosszú fuvar mértéktelen megszaporodása. Korábban is igénybe vették a paraszt szekerét, igásjószágát, 1 — 2 napi útra, főképp a nyugati határ közelében fekvő uradalmak. Most azonban a beljebb lakó jobbágyságra is rászakad a szekerezés terhe, gyakori és hetekig tartó utakra (pl. Zala megyéből Bécsbe vagy Pestre), súlyos rakománnyal (Somogy megye pl. evégből előírja, hogy a jobbágyok vasalt szekeret tartsanak), szekerének, marhájának romlásával. A földesúr a jobbágy erejével, felszerelésével győzi le a távolságot, amely árutermelő üzemét a piactól elválasztja, a paraszt ingyen fuvarja révén teszi áruját szállítási költségtől mentesen versenyképessé messzi felvevő helyeken. Az eredmény : a népnek robottal való soha nem látott agyonterhelése. Az ország nyugati és északi vidékein messze túllépik azt a mértéket, amit az 1514-i kegyetlen törvény megtorlásképp szabott a fellázadó jobbágyokra : már a heti 3 szer járás vagy mindennapos kézi robot is mérsékeltnek számít, elterjed a »száma nélkül való«, »amikor parancsolják« dolgoztatás Az északi, északkeleti megyékben nem ritka dolog, hogy a szorgos munka idején : júniustól szeptemberig nap mint nap robotra hajtják a jobbágyot, egésztelkest, felest, negyedest egyformán, minden igásjószágával ; még feleségét is munkára fogják. Előfordul, hogy a paraszt még ünnepen is robotolni kénytelen ; hogy késő éjjel ér haza a messzi majorsági táblákról, s hajnalban ismét talpon kell lennie ; hogy saját földjének megmunkálására, saját gabonájának learatására már csak az éjtszaka marad, vagy napszámost kénytelen fogadni, kis gazdaságának jóvátehetetlen kárával. A század derekán elszaporodó jobbágypanaszok, amelyek főképp a földesúri kisajátítás és a mértéktelen robotkövetelés körül összpontosulnak, világosan rámutatnak az új árutermelő majorsági üzemek két fő támadási irányára. Ε döntő betörési pontokon túl azonban az úrbéres viszony frontjának egész szélességében előnyomulásban van a nekilendülő földesuraság ; általánosságban megfigyelhető a kizsákmányolás ugrásszerű növekedése, s különösen élesen jelentkezik egyházi birtokokon. Ha az uraság helyben vagy közel lakik, megszaporodnak a konyhai ajándékok ; ha viszont abszentizmusnak hódol, akkor a faluba jövő embereinek jár ki bőséges megvendégelés, ő maga pedig minél több pénzt követel census, különféle újonnan bevezetett díjak, bírságok címén, s iparkodik ezeket az állami adót megelőzően behajtani. Gyakori az is, hogy a különféle haszonhájtó beneficiumokat : halászatot, őrlést, húskimérést, esetleg a kocsmáitatást elveszi a földjében is megrövidített, robottal túlterhelt paraszttól. # Jellemző az előnyomuló majorsági üzem magatartása az olyan termékek úrbéres szolgáltatását illetően, amilyeneket maga is előállít. A dézsma mérésénél különféle »kiigazításokat« követ el, kiterjeszti a kilencedet további terményekre (kukorica, kerti vetemények), megtoldja különféle járulékokkal (pennapénz stb.). Ha a mindenkori terméseredmény hányadában megszabott dézsma helyett évről évre változatlan mennyiség van szokásban (helyakó-gabona,
