Századok – 1955
Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551
a parasztság helyzete az úrbérrendezés előtt 569 Sokkal elterjedtebb ennél az usnsra hivatkozó forma, melyben a földesúri önkénynek semmiféle írás, csupán labilis, könnyen módosítható vagy félretolható szokás szab határt. Már az Alföld s a keleti Dunántúl parasztságának közel felerésze is csak szokásra tud hivatkozni ; a nyugati, északi részeken meg egyenesen ez az uralkodó. Ez, főképp az utóbbi területen, jobbára örökös jobbágyságot jelent, az átlagosnál nagyobb természetbeni és pénzbeli terheket, s igával heti 2—4—6 napi, gyakran tisztára az uraság kényétől-kedvétől függő robotolást. A harmadik, szerződéses forma a volt királyi Magyarország területén jelentéktelen, de a déli, középső és keleti részeken igen elterjedt : a töröktől visszahódított vidék képét különösen tarkává teszi, hogy a régebbi, többnyire magyar és usus szerint szolgáló lakosság közé itt is, ott is németek s más népelemek szerződés alapján megtelepedett, kedvezőbb helyzetű csoportjai ékelődnek. Legtöbb relatív előnyt a parasztság akkor tud biztosítani magának, ha ajközség e gyüttes en sze rződik földesurával ; különösen megmutatkozik ez, új teTepüleseken kivul/az alföldi1 nagy mezővárosok helyzetében, amelyek lakói többnyire szabadon költöznek, kilencedet, ajándékot sem adnak, alig robotolnak, s pénzbeli taksa vagy árenda fejében jobbára a földesúri haszonvételeket is gyakorolják, széleskörű önkormányzattal. Az egyéni szerződések, kivált ha szóbeliek, sokkal kevesebb védelmet nyújtanak, hiszen a felek, kik kötötték, nem egyenlők, s a gyengébbet törvény, megye nem védi ; általában még az írásbeli contractusok is időlegesek, a földesúr tetszéséig (usque ad beneplacitum) szólnak, s így az Uraságnak van alkalma azok időnkinti megszorítására. Egészben véve viszonylag mégis a kontraktualísták helyzete a legjobb : bár fő terhük : a pénzszolgáltatások előteremtése nem könnyű dolog, ~a rendszerint szabad költözködés, kevés vagy semmi naturalia és robotolás mégis sokat nyom a latban. Bármilyen nagy a jobbágy földesúri terheinek térbeli változatossága, időben a fejlődés a különbségek kiegyenlítődése felé vezet. A szerződésekJbkról-fokra súlyosbodnak-vagy papíron maradnak, esetleg egyszerűen elveszi azokat a földesúr s urbárium vagy éppen szokás lép a helyükbe ; az urbáriumok egyre határozatlanabbak, mind tágabb teret hagynak a földesúri önkénynek, vagy pedig ususnak engednek helyet ; mind a contractus, mind ae urbárium felől a puszta, ingatag szokás felé (és nem megfordítva) mutat a fejlődés tendenciája, az usus, térben és időben, egyre jobban elhatalmasodik, s mindinkább az uraság érdekét, akaratát teszi törvénnyé. A jobbágyterhek sokrétű, változatos együttese lassankint egyöntetűbb tömeggé olvad a növekvő földesúri árutermelés kohójában. Míg Nyugat-Európa országaiban a feudalizmus felbomlása, a kapitalizmus elemeinek kialakulása döntően az ipari árutermelésben, a manufaktúrafejlődés útján megy végbe, Magyarországon az átalakulás elsősorban a mezőgazdaság területén tör utat magának. Fő oka ennek a Habsburg gyarmati politika, amely csak a mezőgazdaságban engedi valamelyes tőkék állandóbb jellegű felhalmozását, s ezeket nem engedi az ipari árutermelés felé terelődni. Az a tény, hogy hazánkban az árutermelés nekilendülésére csak a mezőgazdaságban nyílik bizonyos lehetőség, a tőkés fejlődésnek már magában véve is lassúbb, nehezebb kibontakozását jelenti. Ehhez járul, hogy a mezőgazdaságon belül az árutermelésnek sajátos irányt szab a »második jobbágyságának már kialakult rendszere, amely közvetlenül nem vezet el a tőkés termelőmód kialakulás ához. 2*
