Századok – 1955
Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551
568 welimann 1mb ε mányzat tartalmatlanná válása, a bíró szerepének kiforgatása azonban azáltal lesz teljessé, liogy kénytelenségből mindinkább a földesúr közegévé vedlik. A falusi bíró köteles őrködni azon, hogy jobbágyköltözés vagy szökés révén az uraság érdeke ne csorbuljon ; közreműködik a jobbágyok termény- és pénzszolgáltatásainak beszedésében, azok heti soros robotra való beosztásában ; mint »hites ember« bizonyságot tesz a földesúri haszonvételek: malom, kocsma, mészárszék jövedelméről, sőt az uradalmi gazdálkodás fő műveleteinél : vetésnél, aratásnál, cséplésnél is megkívánják mennyiséget, eredményt tanúsító jelenlétét. Ezzel a bíró, egykor a parasztközösség érdekeinek képviselője, nagyobbrészt a jobbágyra nehezedő állami és földesúri kizsákmányolás eszközévé alakul át. A paraszti önkormányzatnak sarkaiból való kiforgatása, a faluközösség ellenálló erejének aláásása párhuzamos a »második jobbágyság« kiteljesedésével, melynek hatása a jobbágy földesúri terhein mutatkozik meg leginkább. Az úrbéres termény-, pénz- és munkaszolgáltatások — kilenced (nona) és konyhai ajándékok "(culinaria, munera), füstpénz (census), úrdolga (robottae) — skálája és mértéke vidékenkint és földesurankint igen különböző. Szembetűnő a különbség mindenekelőtt a hajdani királyi Magyarország, főképp annak nyugati, északi részei, s a töröktől visszahódított vidékek között. Az előbbi területen sűrűbb a népesség, gyorsabban fejlődtek a termelőerők, jobbak a piaci lehetőségek, s ennélfogva előrehaladt a majorsági gazdálkodás, nagyobb a jobbágy megterhelése. Viszont az alföldi, délkelet-dunántúli részeken a gyér népesség, fejletlen termelőerők, gyenge piaci viszonyok, még csak bontakozó majorságok közepett erősebben fogódzik a közösségi életbe, jobban a maga lábán áll s kevesebb terhet hordoz a parasztság. A horvát jobbágy, akárcsak telki állományát tekintve, földesúri terhekben is nagyjából a nyugat-dunántúli parasztsághoz igazodik. Jóval kevesebb terhet hordoz a szlavóniai s a bánsági paraszt : a naturáliákat jórészt pénzen váltja meg, s robotból sem jut neki minden hétre 1 nap. Annál súlyosabb teher alatt görnyed az <ydélyi paraszt : természetbeni szolgáltatásait sertéstized s akózabnak és akóbornak nevezett »ajándék« növeli, s helyenkint alig van nap, amikor ne kellene robotolnia. Ε nagy területi egységeken belül a földesúri termény-, pénz- és munkajáradékok konkrét alakulását az szabja meg, hogy a parasztközösségnek a növekvő földesúri kizsákmányolással szemben mennyire sikerült korábbi, kedvezőbb helyzetét megvédeni, ill. — ha új telepes volt — előnyösebb megállapodásra jutni. A szorosabban vett Magyarországon a johbágynépnek három nagy kategóriája él egymás mellett : az urbáriu m, usu s és sz erződés szerint »traktáltaké.« A legrégibb forma, melyben a jobbágy terheit írott urbárium rögzíti, a Felvidéken s a Dunántúl nyugati részein már igen szűk térre zsugorodott a földesurak szorítása alatt, s a volt hódoltság területén is kevéssé vert -gyökeret. Egyébként az urbárium előírásai sem adnak a jobbágynak elegendő védelmet : a majorságát kiterjelztő földesúr vagy új, rá nézve előnyösebb urbáriumot ad a régi helyett (s a megye közbejötte itt nem sokat számít), vagy pedig egyszerűen túlteszi magát az előírásokon. A valóságban az urbáriummal rendelkező jobbágyközségek nagy része, kivált ahol több, mint 32 éve lakik egy helyben, röghöz kötött ; s ha a töröktől szabadult részeken gyakori is a heti 1 napban megszabott igásrobot, egyebütt heti 2—4 napra is felmegy, vagy éppen meghatározatlan, tehát az úr tetszésétől függő.
