Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

A PA RAS/,'["SäG HELYZETE AZ ÚRBÉRRENDEZÉS ELŐTT 567 a vármegye) szava érvényesül, s ezzel a bíró kifelé való felelőssége, terhei is megnövekednek : a bíróval együtt a paraszti önkormányzat is mindinkább függésbe kerül. Korán megmutatkozik ez olyan falvakban, amelyeknek több földesuruk van, s mindegyik külön bírót rendel: egyik sem képviselheti az egész község érdekeit, s ez egyik mögött sem áll ott hátvédül. A bírói tisztség válságát, a közösséggel való egybefonódásának lazulását mutatja, hogy már a földesúr s a megye kénytelen büntetést szabni azokra, akik a bírónak nem engedelmeskednek, vele szemben tiszteletlenek, szitkozódok vagy éppen tettlegességre ragadtatják magukat. Hiába jár együtt a bírói tisztséggel mentesség az adó, dézsma, beszállásolás alól : sokhelyt már alig akad, aki a velejáró hatalomra és teherre vállalkoznék. Vagy csak büntetéssel való fenyegetés útján sikerül a bíróság betöltése, vagy úgy, hogy mindenki köteles vállalni a házak sorjában (előfordul így is, hogy egész esztendő tartamára nem találkozik jelentkező). Vagy pedig — akár azon a címen, hogy az új vállalkozó »lanyha«, nem alkalmas tisztségére, akár ürügy nélkül — a földesúr, esetleg a szolgabíró önhatalmúlag állít más bírót a község élére. A húzódozás persze nemcsak azért van, mert a faluközösség már nem áll eléggé a bíró mögött, s mert a község sok tennivalója a bírót elvonja saját gazdaságától ; riasztó a teher s a velejáró felelősség is, amely a bírót nem egyszer botbüntetésre vagy urasági, megyei börtönbe juttatja. Már nemcsak a faluközösség szolgálata nehezedik a bíróra : a falu határának bejárása, megvédése, határjelek megújítása ; nyüas, gazdátlan, műveletlen földek kiosztása; a nyomásos gazdálkodás irányítása ; községi földek műveltetése ; a haszonhajtó jogok gyümölcsöztetóse, a falu jövedelmének kezelése, róla való számadástétel, szükség esetén kölcsönszerzés ; ingatlanátruházásoknál tanúságtétel, károk felbecslése ; tékozlók megrendszabályozása, tétlenek munkára szorítása, árvákról, elesettekről való gondoskodás, általában a falusi élet rendjének fenntartása, aminek fő eszköze a bírói hatalom. Amióta előtérbe nyomul a majorsági gazdálkodás, a közösségi feladatok fölé kerekednek, elhatalmasodnak rajtuk azok a terhes, sok bajjal járó kötelességek, amelyeket a földesúr, sőt a vármegye is a falusi bírónak varr a nyakába. Az idegen katonasággal való érintkezés fő súlya a bíróra nehezedik : ő tartozik gondoskodni előfogatról, szállásról, neki kell ügyelni, hogy a hadinép többet ne vegyen, mint ami neki regulamentum szerint jár, vagy amire utalványa van, az ő dolga a tisztektől nyugtát kérni, az excessusokat feljegyezni, az »ajándékozás« szokását kiirtani. A hadi- és háziadó kivetésében és behajtásában is döntő a szerepe : kötelessége vigyázni, hogy az adó bevallása eltitkolás nélkül, felosztása a vagyoni állapotnak megfelelően történjék, s a természetbeni szolgáltatások kinekkinek az adójába pontosan beszámíttassanak ; figyelni s közhírré tenni, ha valami kereseti lehetőség nyílik, a parasztot havonkint s általában ha valami pénzhez jut, adótörlesztésre sarkallni, a restantiák eltüntetésén szorgoskodni, a végrehajtásokat szabályszerűen foganatosítani, az összegeket (a községnek is pontosan elszámolva) idejében befizetni ; utat, hidat rendben tartani, közmunkára kellő számú embert kivezényelni, a forspontot is igazságosan felosztani ; a rendeleteket felolvasni, a nótáriussal jegyzőkönyvbe vétetni és végrehajtani stb. Már ezek a feladatok is bő alkalmat adnak arra, hogy a biró — kivált, ha gazdagparaszt, s a felsőség kegyéből nyerte el tisztségét — a közösség érdeke helyett az uralkodó osztály szándékainak kiszolgálója legyen, s visszaéljen hatalmával a község, főképp a szegényebbek rovására. A községi önkor-2 Századok