Századok – 1955
Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551
a parasztság helyzete az űbbérrendezes előtt 553 visel, mint a jobbágy, ott, ahol kereseti alkalom (fuvarozás, kupeckedés stb.) nyílik, nem egy zsellér földet (szőlőt, irtványt), ahol a földközösség felbomlott : telket is szerez, s jobb módban él akárhány szegényebb telkesgazdánál. Külön csoportokat alkot a falusi mesteremberek, továbbá a városok szőlő -kapálásból, kerti napszámos-munkából, fuvarozásból, egyéb szolgálatból élő zsellérrétege. A házzal, belső telekkel nem rendelkező, »más hátán.é lő« zse llérek, megélhetésüket tekintve, vagy a többi zsellérrel, vagy a cselédekkel foghatók egy kalap alá aszerint, hogy időszaki (részes stb.) munkával keresik kenyerüket, vagy pedig huzamosabb időre a földesúr, egy-egy nagygazda, esetleg a község szolgálatába állnak. A cseléds ég — a nyakukat igába hajtani nem hajlandó, szolgálatot nem vállaló »betyárokkal«, szegénylegényekkel együtt — a parasztság legalsó, nincstelen, termelőeszközöktől megfosztott rétegét foglalja magába. A gazdagparasztok »szolgáin« kívül ide tartoznak az uralkodó osztály közvetlen kiszolgálására fanyalodott népelemek : a kastély, kúria körül személyes szolgálatot teljesítő belső szolgák, a majorsági cselédek, a vármegyétől limitált természetbeniekért és készpénzbérért dolgozó béresek és pásztorok, csőszök és erdőőrök, a konvenciós föld fejében majorsági földre ültetett s ezért állami adótól mentes, de úrdolgával annál inkább megnyomorgatott kuriális zsellérek, s végül az ispánok, urasági és megyei hajdúk, pandúrok, akik, legmélyebbre süllyedve a nincstelenség lépcsőfokain, a parasztnép árulóivá, kizsákmányolásának, sanyargatásának közvetlen eszközeivé vedlettek. Még nagyobb a változatosság, ha a táji és egyéb adottságokat is figyelembe vesszük : az ország különböző" részein" 'mást és mást jelent ugyanaz a parasztkategória. Árva megye sovány földjén pl. az egésztelkes jobbágy is csekélyebb gazdasági erőforrásokkal rendelkezik, mint Békés megye televényén a nyolcados paraszt. Az ellentétet még fokozza, hogy a nyugati széleken, ahol nem lett úrrá a török, s a Felvidék szűkebb völgyeiben sűrűbb a népesség, messzebbmenően osztódtak a már korábban szilárd egységgé alakult telkek, több a földtelen zsellér — ezzel szemben a volt hódoltsági terület bőhatárú községeiben, téres pusztáin a földközösség keretein belül jobbágyfiak is, jövevények is tágas telekhez juthatnak. Jellemző a különbségekre, hogy a Felvidéken viszonylag kevés az egész telek, s az is csak 16 — 20 pozsonyi mérő vetőmag alá való (6—7 1/2 kat. hold) szántóföldet foglal magában, viszont az Alföld zsíros talaján gyakran kétszerakkorák a telkek, s jóval magasabb az egy háztartásra jutó telekhányad. Ehhez járul, hogy az ország nyugati és északi karéján előrehaladottabb a majorsági gazdálkodás s a velejáró földesúri kisajátítás és kizsákmányolás, mint a déli és középső részeken, ahol viszonylag szabadabban lélegzik a jobbágy s több lehetősége van terjeszkedésre. A képet még bonyolultabbá teszi, hogy sok függ attól : nagybirtokos alattvalója-e a jobbágy, a piaci lehetőségek milyen mértékben fokozzák az eredeti tőkefelhalmozást s a zsellér kereseti forrásait, a vármegye milyen sikerrel védekezik az állami adó növelése ellen, mennyivel csavarja feljebb s hogyan veti ki a házi adót. " De bármennyi az átszövődő ellentétes szál, kétségtelen, hogy a_volt királyi Magyarország s a hajdani hódoltsági területek ellentéte, ha tompítva is, továbbra is fennáll. A hárornEorvát megye (Zágráb, Varasd és Kőrös) jobbágyai, helyzetüket tekintve, nagyjából a nyugati vidékhez csatlakoznak. Már a szlavóniai (Pozsega, Verőce, Szeréin megyei) paraszt tágas telkével, amely negyednél kisebb darabokra nem aprózódik, az alföldi jobbágyhoz 1*
