Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

554 •wellmann imee áll közelebb. Viszonylag ugyancsak előnyös a bánsági paraszt helyzete, aki tágas telkéhez aránylag olcsón »industrialis« telket is szerezhet, s szabadon átruházhatja mindegyiket. Legnyomorúságosabb sorban Erdély többségükben román jobbágyai élnek, apróbb (8—10 hold körüli szántóterületű) és soványabb telkeken, vagy (mint a zsellérek) puszta két kezük munkájából. De nemcsak té£benj__Mőben^is~.változik az egyes parasztkategóriák súlya és tartalma. A telepítések új községeket már alig hoznak létre ; a természetes szaporodás is àTmêglëvo falukeretek feltöltődését vonja maga után. Új telekegységek formálására már inkább csak ott van lehetőség, ahol még él a földközösség ; egyebütt azonban vagy a meglevő telkek osztódnak tovább, egészen 1/64-résznyi'töredékekig, vagy pedig, ahol a jobbágyfiúk osztozása nincs szokásban, aki föld nélkül marad, zsellérsorba kényszerül. A század közepén, bár vidékenkint nagy az eltérés, a teleknagyság országos átlagban még a féltelek körül mozog ; a korszak végére a súlypont erősen a kisebb kategóriák és a zsellérség felé tolódik. A népesedéssel járó természetes folyamatot ugyanis két tényező : a bontakozó mezőgazdasági árutermelés s a majorsági gazdálkodásnak ehhez kapcsolódó elterjedése meggyorsítja és sajátos irányba : a szélsőségek felé való differenciálódás útjára tereli. A paraszti árutermelés főképp a gazdagparasztok számát és erejét gyarapítja, de létrehoz olyan elemeket is, akik, miután piaci vállalkozásuk nem járt sikerrel, a szegényparasztság rétegeibe hanyatlanak. A majorsági gazdálkodás pedig, a velejáró földesúri tőkefelhalmozás következtében, a parasztságnak mind számosabb részét taszítja szegény-, zsellér-, nincstelen-sorba. Ennek az elszegényedésnek, a jobbágytelek-átlag csökkenésének tragikus fordulatot, az elzselléresedésnek fokozott hangsúlyt ad az úrbérrendezés azáltal, hogy végképp gátat vet a jobbágyföldek terjeszkedése, a másod-harmadszülött jobbágyfiúk telekszerzése elé. A gazdagparaszti réteg erősödése egyben az osztályon belüli kizsákmányolás fokozoaasat jelenti. Közvetlenül ez azokra a nincstelenekre nehezedik, akik, más megélhetési mód hiányában, mint pásztorok, béresek, szolgálók a gazdagparasztok szolgáivá szegődnek.· A nagygazdák érdeke, kivált az árutermelés kibontakozása óta, egyezik a földesurakéval abban, hogy kiterjedt gazdaságuk kellő hasznosítására igyekeznek mozgósítani — még pedig olcsón — minden felhasználható munkaerőt. A vármegye persze segíti őket ebben, elrendeli a dologtalanul lézengők munkába állítását, olcsóra szabja bérüket, s még a más gazdához szökött szolga megfogásáról és visszaadásáról is gondoskodik. De közvetve megérzi a zsírosparasztok közösségellenes, haszonleső mohóságát az egész falu. A módosabbak magukhoz kaparintják a község vezetését, a maguk haszna szerint, a földesúrhoz alkalmazkodva, vagy éppen annak szája íze szerint irányítják azt, a paraszti ellenállást bénítják, leszerelik ; a községi jövedelmeket kisajátítják, elkezelik, előnyös haszonvételekre ráteszik kezüket, közös földeket maguknak foglalnak, az egyformán közös legelőre csapatostul hajtatják jószágukat ; az adóterhet igazságtalanul osztják fel, dandárját a szegénység nyakába varrva, s mikor ez szorult helyzetében hozzájuk folyamodik, potom áron összevásárolják jószágát, szőlőjét, irtványát, zálogba veszik rétjét, szántóföldjét (de úgy, hogy a terheket tovább is a szegénység viseli utánuk), kizsákmányolják igauzsorával, sovány rész vagy napszámbér fejében való dolgoztatással, adnak neki kölcsönt busás kamatra, esetleg olcsón betudott termény- vagy munkaszolgáltatásért. Mind-