Századok – 1955

Szemle - A Rákóczi-szabadságharc forrásainak ismertetése a Levéltári Közlemények 1954. évi számában (Ism. R. Várkonyi Ágnes) 517

518 ÖZEM LE a féleredménynek az oka elsősorban a kor mostoha, a forrásanyag módszeres összegyűjtését inkább gátló mint elősegítő viszonyaiban gyökerezik, s esak az adott keretek, lehetőségek figyelembevételével róhatjuk fel Thalynak anyagfeltáró és összegyűjtő fmiIlkájában a kellő módszeresség ós tudományos alaposság hiányát. A Levéltári Közlemények tanulmányai, bár utalnak az általuk ismertetett forrásanyag történetére, nem adnak általános áttekintést arról, hogy a Rákóczi-szabadságharc forrásainak feltárása milyen előzményekre tekinthet vissza. Az egyes tanulmányok bevezetőjében közölt töredékes adatok, vagy az olyan rendkívül elgondolkoztató észrevétel, melyben Esze Tamás Thaly anyagközlésének történeti ismeretei fogyatékosságában gyökerező hibájára mutat rá, csak növeli a forrásfeltárás addigi eredményei összefoglalásának és elvi értékelésének igényét. A tanulmányok értékét a szerzők munkájának jelentőségét emeli kellő mértékben ki a kiindulópont bemutatása s egyben jelzi azokat a nehézségeket is, amelyekkel a tanulmányíróknak meg kellett birkózniok. A Levéltári Közleményeknek a Rákóczi-szabadságharc forrásaival foglalkozó tanulmányai nagy eredményt jelentenek a forrásfeltárás és ismertetés terén. A tanulmányok nemcsak áttekintést adnak, hanem megvilágítják a Rákóczi-kor forrásanyagának sokrétű és bonyolult problémáit is. A felszabadult .Magyarország levóltárrendezésének egyik kiemelkedő eredményéről, a Rákóczi-szabadságharc levéltárának felállításáról és rendjéről Maksay Ferenc tanulmánya számol be. (A Rákóczi-szabadságharc levéltára 94—130. 1.) A szabadságharc diplomáciai anyagának egyes részleteiről Iványi Emma·. II. Rákóczi Ferenc politikai levéltára (130—142. 1.) c. összefoglalásából tájékozódhatunk. A szabadságharc eddig ismeretlen iratgyűjteményéről, Rákóczi titkos kancelláriájának iratairól Benda Kálmán: Ráday Pál politikai iratai (142—152. 1.) c. tanulmánya ad áttekintést. Az 1703 első hónapjainak eseményét megörökítő levélgyűjtemény létrejöttét és hányódását következetes pontossággal nyomon követve, Esze Tamás eddig ismeretien történeti és irodalomtörténeti megállapításokra jut (Acta Reviczkyana 152—170. 1.). A bírósági levéltárakban fellelhető gazdag forrásanyagról Varga Endre : A Rákóczi-szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában (170—194. 1.) c. tanulmánya számol be. Trócsányi Zsolt: A Rákóczi-szabadságharc történetének forrásanyaga az erdélyi levéltárakban ós az erdélyi udvari kancellária levéltárában (194—211. 1.) c. munkája az Országos Levéltárban az erdélyi kuruc mozgalmakra s a szabadságharc erdélyi eseményeire fellelhető forrásanyagot tárja fel. Weltmann Imre: A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban (211—222. 1.) c. tanulmánya Pest városának ellentmondásos szerepét, társadalmának a szabadságharc idején tanúsított állásfoglalását vázolja a levéltár anyagának ismertetése keretében. A tanulmányok különböző témája már jelzi, milyen színes ós változatos kép bontakozik ki előttünk a Rákóczi-szabadságharc forrásainak felmérése során, mennyire szerteágaznak azok az utak, amelyek a kuruckor írásos emlékeihez vezetik a kutatót. A forrásanyag sokrétűsége ugyanakkor arról győz meg bennünket, hogy a tanulmányok témaválasztásában bizonyos hiányosságok mutatkoznak meg. A közölt hét tanulmány, bármennyire igyekszik is egymástól távolesö jellegbe'n és mondanivalóban is különböző levéltárak, iratgyűjtemények anyagát ismertetni, nem ad még hozzávetőlegesen sem teljes képet a kor forrásanyagáról. Talán a jelenlegi eredmények alapján túlzott követelmény is lenne már most a teljesség igényével fellépni, de annyi bizonyos, hogy az egyes megyei levéltárakban, császári hivatalok levéltáraiban, vagy fontosabb családi levéltárakban, található Rákóczi-kori forrásanyag ismertetése nagyon hiányzik. A szabadságharc egyik központi kérdésére, a kuruc hadsereg kialakulására, s a hadieseményekre a Hadtörténelmi Intézet Levéltárának forrásanyaga — ha töredékes is — bizonyára értékes adatokat szolgáltatott volna. Ha lemondunk is az első lépésnél a teljességre való törekvésről, bizonyos fontossági sorrendet mindenképpen fel kellene állítani. Hiszen amennyire meggondolandó olyan forrásgyűjtemény ismertetése, amely igen alapos és részletes jegyzeteléssel nem sokkal a Levéltári Közlemények megjelenése után hagyta el a sajtót, annyira hiányzik a Rákóczi-kor kutatói számára, hogy végre hozzávetőleges képét kapjanak a megyei és városi levéltárakban kallódó forrásanyagról. Az egyes levéltárak és gyűjtemények ismertetése, az anyaggal kapcsolatos problémák kifejtése, az adatok közlésének módszere szerzőnként és témák szerint változó. A tekintetben azonban minden tanulmány egyöntetű — és ez a munkák egyik fő érdeme —, hogy az iratcsoportok puszta közlése, száraz felsorolása helyett a szerzők minden esetben a forrásanyag lényegére rávilágító tartalmi ismertetésére törekszenek. Igyekeznek kiemelni azokat a forráscsoportokat, amelyek a szabadságharc alapvető társadalmi, gazdasági, diplomáciai kérdéseinek anyagát tartalmazzák. Nemcsak felszínesen és nagy vonásokban, hanem részletekbe menően, lényegbehatolóan ismertetik a forrásokat,