Századok – 1955

Szemle - A Rákóczi-szabadságharc forrásainak ismertetése a Levéltári Közlemények 1954. évi számában (Ism. R. Várkonyi Ágnes) 517

SZEMLE 517 monopolistákkal szövetkezett angol—amerikai nagytőkéé, vagy előbb-utóbb szocialista köztársaság lesz, amely a német nép összes létkérdéseit meg fogja oldani.Óva inti a német népet attól, hogy a Scheidemann—Noske-banda kezében hagyja a hatalmat, mert az ő kezükből — éppen ez a rendeltetésük — fokozatosan visszacsúszik majd a hatalom a junkerek és a nagytőkések kezébe. 1918 december végén megszületik a Németországi Kommunista Párt, a novemberi forradalom legnagyobb vívmánya. Liebknechtnek Rosa Luxemburg mellett oroszlánrésze van a párt megalakításában. »Ma a legnagyobb nyilvánosság előtt ki kell jelentenünk, hogy elszakadunk, s elszántan és kíméletlenül, tömören felzárkózva s egységes szellemben és akaratban, világos programmal, a célok és az eszközök világos megjelölésével, a szocialista világforradalom érdekeit szem előtt tartva, új, önálló párttá kell alakulnunk« — mondja az alakuló kongresszuson (482. L). 1919. január 2-án küldi üdvözletét a Kommunisták Magyarországi Pártjának: »Szívből örvendünk, hallva megalakulástokat, sikereiteket és kilátástokat. . . Üdvözöljük a Kommunisták Magyarországi Pártját mint társunkat a közös küzdelemben. Éljen Magyarország forradalmi proletariátusa /« Azon a napon, amelyen ez az üdvözlet a Vörös Újságban megjelent-, január 15-én este gyilkolták meg Liebknechtet és Luxemburgot a felbérelt fehérterrorista különítményesek. Éppen ennek a napnak a reggelén jelent meg a Rote Fahne-ban Liebknecht utolsó cikke, az »Azért, is !«, melynek befejező szavait a világ dolgozóinak nem szabad elfelejteniük : »Még nem ért véget a német munkásosztály golgota-útja — de a megváltás napja közeleg . . . Szédítő magasba csapnak az események hullámai — megszoktuk, hogy a csúcsról a melybe zuhanjunk. De hajónk rendíthetetlenül és büszkén, nyílegyenesen halad tovább, egészen a célig. Lehet, hogy mi máinem élünk, amikor ez bekövetkezik — de élni fog programunk ; és irányt fog mutatni a megváltott emberiség világának. Azért is!« (488. 1.) JÓZSA PÉTER Λ BÁKŐCZI- SZABADSÁGHABC FORRÁSAINAK ISMERTETÉSE A LEVÉLTÁBI KÖZLEMÉNYEK 1954. ÉVI SZÁMÁBAN A magyar levéltárosok folyóirata, a Levéltári Közlemények, csaknem nyolcesztendős szünet után jelent meg ismét. Az' 1946 óta eltelt időszak a Levéltári Közlemények elé is új feladatokat állított, s a folyóirat most új és korszerű célkitűzések valóraváltása jegyében indult. A Levéltári Közlemények hét tanulmánya foglalkozik népünk történetének kiemelkedő függetlenségi harcával, a Rákóczi-szabadságharccal. A tanulmányok témaválasztása, elvi alapossága, szakmai igényessége és a forrásismertetés módszerének színvonala már olyan eredményeket tükröz, amelyek a Levéltári Közlemények új feladatait hivatottak valóra váltani. A Rákóczi-szabadságharc küzdelemben töltött évei során létrejött a független magyar állam alapja s a kialakuló állam létrehozta a maga hivatalszervezetét. A szabadságharcot leverték, de a nyolcesztendős hősi küzdelem nem múlott el nyomtalanul ; célkitűzései, harcbaindító hagyományai tovább éltek, s eseményeit, a nép erőfeszítéseit, Rákóczi országépítő tevékenységének hatalmas munkáját megörökítette az a számtalan irat, amely a szabadságharc hivatalszervezetében jött létre. Pátensek ós rendeletek, levelek és kiáltványok végtelen sora, a vezetők és részvevők keze nyoma őrizte meg a nagy függetlenségi harc történetét. Ez a felbecsülhetetlen értékű forrásanyag a szabadságharc bukása után szétszóródott, szóthullott, mint ahogy felbomlott, szétszakadozott a kuruc tábor, a kuruc hadsereg s szerteágazott a vezetők útja is. A hivatalszervezet iratanyaga külföldre került vagy császári hivatalok irattárába kallódott, jórészük családi levéltárakban porosodott ; s mivel a Habsburg elnyomás esztendeiben már egy pátensfoszlány vagy kuruekori levéltöredék is felségárulás gyanújába hozhatta tulajdonosát, a szabadságharc írásos emlékeit, ha nem semmisítették is meg, olyan mélyre rejtették, hogy hamarosan a feledés pókhálója fedte be. A Rákóczi-szabadságharc történetének kutatóit szinte teljesíthetetlen feladat. elé állította a Szétszóródott, irattárakban heverő vagy elfelejtve lappangó forrásanyag felkutatásának, majd összegyűjtésének hatalmas, évtizedek kitartását követelő munkája. Az úttörő, Thaly Kálmán, egész életét a Rákóczi-kor forrásanyagának felkutatására szentelte. Az egész emberöltőt betöltő munkásság eredménye mégis csupán a forrásanyag hatalmas mennyiségének és rendkívüli szétszóródottságának felmérésére szorítkozott s korántsem adott rendszeres áttekintést és általános tájékoztatást. Ennek