Századok – 1955

Szemle - Liebknecht; Karl: Válogatott beszédek és írások (Ism. Józsa Péter) 512

516. SZEMLE Továbbra is ki akarják-e szolgáltatni a pártot . . . vagy nem« (287. 1.); Augusztusban azonban, a Zimmjrwaldi Konferenciának irt levelében már a szakítás eszméje érlelődik benne : »Leszámolás, könyörtelen leszámolás azokkal, akik dezertáltak, akik Németországban, Angliában, Franciaországban és másutt elhagyták a zászlót, és elárulták az Internacionálé^ (296. 1.). 1915-ben megalakul a Spartakus-csoport, a német munkásosztály legjobb, forradalmi, internacionalista elemeinek gyűjtőhelye, s kibontja a hadviselő imperialista kormány elleni könyörtelen osztályharc zászlaját. A Spartakus egyik vezetője Liebknecht. A Spartakus-csoport azonban a német tömegekben kezdődő forradalmi erjedés ellenére nem tesz szert a szükséges — és objektíve lehetséges — tömegbefolyásra, mert egy sor elvi, ideológiai gyengeséggel küszködik. így például maga Liebknecht abból a tényből, hogy a német szociáldemokrácia a maga hatalmas, gondosan kiépített szervezeteivel csődöt mondott, »Antimilitarizmus« című cikkében lényegében azt a következtetést vonja le, hogy a forradalmi harc sikerének nem elengedhetetlen feltótele a szervezet, hogy vannak esetek, amikor sokkal fontosabb az egyéni akció, amely azután tovább gyűrűzve, felébreszti a tömegeket. Ez a koncepció éveken át hátráltatta — Rosa Luxemburg spontaneitás.-elméletével · egyetemben — a német, munkásosztály forradalmi marxista pártjának megalakulását, s a párt elkésése révén hozzájárult 1919-ben az első forradalmi hullám vereségéhez. Liebknecht másik ideológiai gyengesége — bármilyen furcsának tűnik — az, hogy a saját kormány ellen vívott osztályharc bátran kimondott jelszavától nem teszi meg a hiányzó egyetlen lépést a lenini jelszóig, hogy ti. a forradalmárnak a reakciós háborúban sa'ját kormánya vereségét kell kívánnia. Ehelyett benneragad a luxemburgista jelszóban, amely szerint a proletariátus számára a győzelem és a vereség egyformár rossz. Liebknecht harcának színvonala azonban mind é hibák ellenére egyre magasabbra emelkedik. Bár a szakításig ebben az időszakban nem jut el (egészen 1918 decemberéig egy pártban marad Kautskyékkal), fokozatosan, a centristákkal is szembefordul, egyre élesebben ostorozza felemás, habozó, végső soron a nyílt szociálsovinisztákat és az imperialista kormányt segítő politikájukat. Harcának formái : felszólalások, nyilatkozatok a Birodalmi Gyűlésben, levelek, illegális cikkek és röpiratok. Háborúellenes küzdelme 1916. május 1-én éri el csúcspontját. Illegális úton, illegálisan nyomtatott és terjesztett röppédulák segítségéve] megszervezi a berlini munkásság tüntetését, s harsányan kiáltja: »Le a kormánnyal ! Le a háborúval!« Liebknecht fellépése az egész nyugat-európai prolatáriátust megmozdította. Lieknechtet letartóztatják, de a börtönben is x^ettenthetat lenül tovább harcol. A negyedik periódus (1918—1919): a németországi novemberi polgári demokratikus forradalom két és fél hónapja. Ebben a forradalomban egyrészt megmutatkozik a német munkásosztály roppant ereje, harckészsége, forradalmi elszántsága, de megmutatkozik az is. hogv a szociáldemokrata pártnak évtizedes bomlasztó munkájával sikerült megrontania, félrevezetnie ennek a munkásosztálynak jelentékeny tömegeit. Egyrészt meghozza gyümölcsát a spartakistáknak éveken át folytatott áldozatos illegális harca, töretlen hűségük a munkásság ügyéhez, az internacionalizmushoz, de egyben meg is bosszulja magát következetlenségük, a párt, a szervezett élcsapat jelentőségével szembeni értetlenségük, az a vonásuk, hogy »féltek végig kimondani a forradalmi jelszavakat« (Lenin)·. Liebknecht forradalom alatti tevékenységén, azon a titáni harcon, amelyet a Spartakus élén az egyesült ellenforradalmi erőkkel vivott, világosan nyomon követhető, hogy a spartakisták következetlensége, bizonyos tartózkodása a forradalmi jelszavaktól, most, amikor felismerik a pillanat követelményét, és látják, hogy a német munkástömegek natfy része el van maradva saját feladatától — a főleg parasztokból álló katonatömegekről nem is beszélve — egy bizonyos ponton szektásságba csap át. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy időszerűtlenül tűzik ki az azonnali proletárdiktatúra jelszavát, kihagyják az átmenetet, a munkás-paraszt diktatúrát, a permanens forradalmat. Mindez nem von le semmit Liebknecht páratlan erejű, lángoló beszédeiből és cikkeiből, amelyekkel, a tömegek forradalmi lelkesedését szította, és igyekezett megmagyarázni nekik világtörténelmi jelentőségű feladataikat. Félreérthetetlenül tesz hitet a Xagy Októberi Szocialista Forradalom mellett, s a német proletariátus lefontosabb feladatát nemzetközi szempontból abban látja, hogy a német proletárdiktatúra megteremtésével azonnal a segítségére siessen Szovjet-Oroszországnak. Meggyőződése, hogy a világforradalom következő láncszeme Németország, s világosan látja azt, hogy nincs középút : Németország vagy felemás polgári demokrácia marad, ahol a dolgozók alig valamivel kevésbé jogfosztottak, mint a császárság idején, s ahol a döntő szó a német