Századok – 1955
Szemle - Dokumentumok a Romániai Kommunista Párt történetéből (Documente din istoria Partidului Communist din Romînia) (Ism. G. Dián Éva) 509
510. SZEMLE A Romániai Szocialista Párton kívül még más munkáspártok is léteztek : az Erdélyi-és Bánáti Szociáldemokrata Párt és a Bukovinai Szociáldemokrata Párt. A kommunista csoportok egyik röpirata így jellemezte a Romániai Szocialista Pártot : »ingatag, program, taktika ós fegyelem nélküli párt maradt, hiányzott belőle az az erő, amivel a dolgozók nagy tömegét forradalomra nevelhette volna« (234. 1.). Az opportunista vezetéssel szemben már a háború előtt fellépett a baloldali ellenzék. A forradalmi erők egyre nőttek és az 1917-es februári forradalom hatására megalakultak az első illegális »maximalista« csoportok. Az orosz bolsevik elnevezés után nevezték magukat maximalistáknak. Ezek később a »kommunista csoportok« elnevezést vették fel. Az Októberi Forradalom után ezek a csoportok megerősödve és számbelileg is megnövekedve, hatalmas szervező és felvilágosító munkát végeztek. Kiáltványokat és röpiratokat adtak ki, amelyekben oroszországi proletártestvéreik követésére hívják fel Románia munkásait. »Munkások, le az uralkodó osztállyal. Bármiféle együttműködés a román burzsoáziával a szocializmus forradalmi elveinek elárulása. Éljen Lenin forradalmi szocializmusa!« (16. 1.) A kommunista csoportok fegyveres felkelésre szólították fel a munkásokat, parasztokat és katonákat. Felvilágosítva a román katonákat a kormány igazi céljáról, harcba szálltak a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervencióval is. »Román Katonák ! . . . Miért küldenek Titeket a Kárpátokon túlra? Nem azért, hogy felszabadítsátok testvéreiteket, hanem azért, hogy a magyar bárók és grófok uralmától megszabadult népet azoknak jármába kényszerítsétek, akik a ti véreteket is szívják.« (118. 1.) A sikeres harchoz egy egységes, forradalmi pártra volt szükség. Ezt felismerve, a kommunista csoportok harcot indítottak a kommunista párt létrehozásáért. Munkájuk eredményekónt mind több helyi szervezet követelte a régi pártnak egy újtípusú, mttrxista-leninista párttá való alakítását. A forradalmi elemek nyomására a RSzP Végrehajtó Bizottsága közzétett a »Socializmul «-ban (Szocializmus), a párt központi lapjában egy szervezeti szabályzattervezetet (77—82. 1.). Ez a tervezet nem állt következetesen a marxi-lenini alapelveken. Nem beszélt a párt feladatairól a proletárdiktatúra megvalósításáért vívott harcban. Elítéli azonban a II. Internacionálé opportunizmusát és kijelenti, hogy a RSzP szolidaritást vállal az Oroszországi Kommunista Párttal. Ez a programtervezet forradalmi lépés volt az új párt megalakítása terén. Nagy nyugtalanságot okozott a RSzP opportunista vezetőinek, akik hatalmukat féltve, szégyenletes módon antibolsevista kampányt indítottak a Socializmulban, sőt támogatták a Brátianu-kormány kommunistaellenes politikáját is. A helyi szervezetek nagy többsége azonban tiltakozott az áruló vezetők manőverei ellen. A galaci és brailai szervezetek »Forradalmi Szocialista Kommunista Párt«-nak deklarálták magukat és újságot indítottak »Republica' Socialä« (Szociális Köztársaság) címmel. Ebben a harcban rendkívüli jelentősége volt a III. Internacionálé megalakulásának. A kommunista csoportok nem rendelkeztek kellő marxista tudással. A Komintern alapokmánya világosan rajzolta meg az utat számukra. A kommunisták terjesztették a Komintern elveit a szocialista párt tagjai között. Igyekeztek minél több tagot megnyerni a párt újjáalakítása és á Kominternhez való csatlakozás számára. Ideológiai folyóiratot adtak ki »Lupta de clasá« (Osztályharc) címmel. Az 1920 április—júniusi nagy sztrájkok (vasutasok, vas-, és fémmunkások, az állami ipar dolgozóinak általános sztrájkja) figyelmeztették a munkásosztályt, hogy elérkezett a forradalmi harcok ideje. A szociáldemokrata ós centrista vezetők leleplezték magukat, kiderült, hogy együttműködnek a sztrájkokat vérbefojtó kormánnyal és tudatosan fékezik a forradalmi harcokat, gátolják az egyesülést. A munkások belátták, hogy elérkezett az új párt létrehozásának ideje. Most már a párt régi vezetői sem tudták tovább akadályozni a szociáldemokrata pártnak kommunista párttá való alakulását. Az 1921 januári bukaresti pártértekezlet május 8-át- tűzte ki az alakuló kongreszszus dátumává. Ugyanez az értekezlet megakadályozta a romániai szakszervezeteknek az amszterdami sárga szakszervezethez való csatlakozását-. A vezetők, látva vereségüket, kijelentették, hogy kiválnak a pártból. A munkások erre válaszul kizárták mindazokat az alapszervekből, akik a Kominternhez való csatlakozást ellenezték. Az 1921 májusi kongresszus előtt rendkívül nehéz feladatok álltak. A burzsoázia vadállati kegyetlenséggel támadt a munkásosztályra. Az első, alakuló kongresszuson azokat, akik a .Kominternhez való csatlakozás mellett szavaztak, letartóztatták. A rendőrség elkobozta a legális pártsajtót, bezárták a párthelyiségeket, betiltották a pártösszejöveteleket. A letartóztatott kommunistákat kegyetlenül kínozták és pert indítottak ellenük. (Dealul Spirei-i per.) A vádlottak közül egyeseket halálra, másokat sok évi börtönre ítéitek.
