Századok – 1955

Szemle - Dokumentumok a Romániai Kommunista Párt történetéből (Documente din istoria Partidului Communist din Romînia) (Ism. G. Dián Éva) 509

SZEMLE 511 A szociáldemokraták a párt egységének megbontása után nemsokára szétrombolták a szakszervezeti egységet is. 1922-ben a nagyszebeni szakszervezeti kongresszuson önálló, szakmánkénti egyleteket hoztak létre, központi vezetés nélkül. A Kommunista Párt azonban harcot indított a szakszervezeti egység helyreállításáért és a munkásegységfront megteremtéséért. A fiatal kommunista pártnak harcolni kellett saját sorainak megerősítéséért, kiszélesítéséért, a munkástömegek megnyeréséért és az ideológiai tisztaság megőrzéséért. Ilyen körülmények között gyűlt össze a párt II. kongresszusa 1922-ben, amely lerakta a párt alapszabályait, meghatározta, hogy kik lehetnek a párt tagjai. A kongresszus a párt nevét a Romániai Szocialista Kommunista névről Romániai Kommunista Pártra változtatta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és az első világháborút követő évek (1917—1923) forradalmi időszaka után a munkásmozgalmak hanyatlásának időszaka következett be. Megkezdődött a kapitalizmus viszonylagos ós időleges stabilizációjának korszaka. Fokozódott a munkásosztály kizsákmányolása. Élesedtek a kapitalizmus ellentmondásai. A fokozott kizsákmányolás következtében az életszínvonal állandóan esett. 1926-ban a fizetések 30-szor voltak magasabbak, mint 1916-ban, ugyanakkor az átlagárak 60-szor nagyobbak voltak (131—133. 1.). »A román burzsoázia nem tud kilábolni a háború okozta .válságból, csak a munkásosztály fokozottabb kizsákmányolása, csak a parasztság adóinak megkétszerezése, megháromszorozódása árán . . .« Ennek érdekében felhasználja a falusi csendőrséget, titkosrendőrséget és a hadsereget. »Mindezek fenntartási költségeit a dolgozók vállára rakja« (199. 1.) — mondja az egyik kommunista röpirat. »A burzsoázia, hogy a dolgozók szemébe port hintsen, 1921—23-ban földet osztott a parasztságnak. Ez a földreform meggyorsította a parasztság állandó szegényedését. A parasztoknak csak egy kis hányada kapott földet, felszerelés és hitel nélkül, abnormális megváltási összegekkel. A kisemmizett parasztokat a csendőrök állandóan zaklatták. A tűrhetetlen helyzet több helyen felkeléseket robbantott ki. A kormány azonban vérbefojtotta a parasztok felkeléseit. Ebből a sötét, kilátástalan helyzetből egyedül a Kommunista Párt mutatott kivezető utat. A szerencsétlen falusi munkások nem szabadulhatnak meg az őket halálra kínzó csendőrszuronytól. A parasztság megváltója csak a városi munkássággal való szövetség lehet, hogy azután összefogva megdöntsék a zsarnok földesúri kormányt, az elnyomók uralma helyett megteremtsék a munkások és a parasztok uralmát« — hangoztatta a RKP. Ez a földreform csak a földesuraknak és a burzsoáziának használt, a megváltás árán kiláboltak adósságaikból. A reform meggyorsította a falusi burzsoázia erősödését. Az uralkodó osztályoknak nagy segítségére voltak az áruló szociáldemokraták, akik a párt egységének megbontása után szétrombolták a szakszervezeti egységet is. A szakszervezetben levő szociáldemokrata vezetők Mirescu, Flueras, Jumanc-G rigóra vili a kommunista párt hatására erősödő forradalmi mozgalmak ellensúlyozására hívták össze Kolozsvárra a szakszervezeti kongresszust. Napirendre tűzték az amszterdami szakszervezethez" való csatlakozás kérdésének megvitatását, »hogy ezzel megbontsák a szakszervezeti egységet«, holott ekkor a munkásosztály előtt sokkal égetőbb kérdések állottak : a tőke erősödő támadása a munkásosztály életszínvonala ellen, a reakciós törvények elleni küzdelem, a munkás egységfront kérdése. Ezekről egy szó sem esett. Ez a kongresszus világosan megmutatta a szociáldemokrácia áruló voltát. A küldöttek nagy többsége az amszterdami szakszervezethez való csatlakozás ellen szavazott. Erre a szociáldemokrata vezetők rendőri beavatkozást kértek és azokat, akik a csatlakozás ellen szavaztak, letartóztatták. A kommunista párt utasítására még ebben az évben mintegy 30.000 munkást képviselő küldöttség gyűlt össze Bukarestben és megválasztotta az egységes Szakszervezeti Tanácsot. A Szakszervezeti Tanács felhívást intézett az üsszes munkásokhoz a szakszervezeti egység helyreállítására és a kizsákmányolás elleni harc szervezésére. Beszarábia kérdésében a párt sajtóján keresztül önrendelkezési jogot követelt Beszarábia lakossága számára. Erre a kormány 1924-ben törvényen kívül helyezte a kommunista pártot. Az illegalitásba kényszerített párt előtt új feladatok álltak : az illegalitás feltételei között új módszerekkel harcolni. A RKP kezdettől fogva féllegális keretek között dolgozva nem tudott marxista— leninista ideológiával felfegyverzett edzett kádereket nevelni. A párton belül is erős szociáldemokrata befolyás maradt, melyeket az első két kongresszus nem tudott likvidálni. A párton belül jobb- és baloldali elhajlások rçutatkoztak.