Századok – 1955

Szemle - Bulgária története. I. köt. [$. T. I.] (Ism. Perényi József) 505

508. SZEMLE tek, szépen ábrázolták a bolgár történelemnek ezt a mozgalmas és izgalmas korszakát. Sorban megismerkedünk a bolgár történelem nagy alakjaival, akik ideológiailag ós szervezetileg is előkészítették az utat a bolgár népnek a török igából való felszabadulásához. Látjuk a bolgár nép, a bolgár parasztok haroát a török túlerő ellen, a véres megtorlást a felkelések után. A hősi harcokat azonban végül is siker koronázta. Az orosz seregek kiűzik Bulgária területéről a századok óta ott gazdaként berendezkedett hódítókat, kiknek jelenléte századokra akadályozta az ország gazdasági fejlődését. Az orosz-török háború és a független bolgár állam létrejötte egy új társadalmigazdasági formáció beköszöntését jelenti. Megkezdődik a kapitalizmus kora, amelyet a negyedik rész tárgyal. Ennek első fejezete, amely a folytatólagos számozás szerint tizenegyedik fejezetként szerepel, a bolgár állam megalakulásának folyamatát mutatja . be. Grinberg és N. G. Levintov, a két szerző itt tárgyalja azt a döntő fordulatot·, amely a bolgár társadalom további fejlődését szinte meghatározza. A törökök kiűzése tulajdonképpen a régi török birtokrendszer és így a nagybirtok megszűnését is jelenti. Létrejön a túlnyomó többségében kisárutermelő parasztságból álló bolgár társadalom, mely annyira jellemző a balkáni államokra, és amelynek fejlődése sokban eltér a többi keleteurópai ország fejlődésétől, ahol a nagybirtok a jobbágyfelszabadulás után is megtartotta még sokáig a vezetőszerepét. A további bolgár fejlődés rengeteg problémát vet fel, elsősorban elméletieket. A marxizmus klasszikusai ezekkel a kérdésekkel csak keveset foglalkoztak. A bolgár marxisták, elsősorban Blagoev és Dimitrov, valamint Kolarov műveiben viszont a történész igen értékes utalásokat talál, sőt egyes kérdéseket részletesen is kidolgoztak. Ezt a segítséget felhasználták ennek a korszaknak szovjet kutatói is. De még sok részletkérdést kell megoldani, sok forrásanyagot kell feltárni, amíg minden problémát tisztán látunk. Ma még aligha vehetjük véglegesen eldöntöttnck pl. az vin. csorbadzsi problémát. Ez a réteg már a török időkben kifejlődik, adóbérletből, állatkereskedelemből stb. meggazdagodik. Vajon ezekből lesz a felszabadulás után a bolgár kapitalisták osztálya? A kutatók véleménye e kérdésben eltér, további részletes analízisre van szükség. Nem világos szerintünk a török nagybirtokok eltűnésének kérdése sem, mert a XIX. század első felének birtokviszonyai nincsenek tisztázva. Nem tudjuk, hogy a török állami birtokok mellett mennyi volt már a kétségtelenül magánbirtok európai értelemben véve. Nem tudjuk, hegy mit jelentenek azok az intézkedések, amelyekkel a török kormányzat a Balkán egyes területein felszámolta a szpáhibirtokokat. Vajon nem kell ezeket részleges jobbágyreformoknak tartanunk? Mennyi föld ment át bolgár kézre már a felszabadulás előtt, mennyi a felszabaduláskor stb. Ε problémák még megoldásra várnak. A szerzők természetesen állást foglalnak rendszerint e kérdésekben is, de úgy tűnik, hogy a feltárt és felhasznált forrásanyag nem elegendő ahhoz, hogy a megrajzolt képet véglegesnek tartsuk. A következő XII. és XIII. fejezet a kapitalizmus megerősödését, az éles politikai küzdelmeket, majd a munkásmozgalmat tárgyalja. Grinberg, K, L. Sztrukova, I. N. Csasztuhin, I. V. Kozmenko, A. M. Snitman és V. I. Zlidnev harmonikus együttesben sikeresen igyekeztek megoldani a felmerülő számos problémát. Ε fejezetek tanulságos mintaképnek szolgálhatnak a magyar történészek számára is, akik hasonló nehézségek közepette ugyanezen korral foglalkoznak. A XX. század fordulójával kezdődik a negyedik rész, az imperializmus korszaka. A következő három fejezetben az előző szerzők, akikhez Ν. V. Zueva, V. D. Konobeev, M. A. Birman és V. A. Zsebokrickij csatlakoznak, áz eseményeket egészen 1917-ig viszik. A főnehézség e korszakban abban mutatkozik, hogy a bolgár kapitalizmus maga nem érte el azt a fejlettségi fokot, amely az imperialista korszakot jellemzi, de Bulgária maga a külföldi imperialisták játékszerévé válik. Ilyen körülmények között a meg mindig kisárutermelőnek mondható bolgár társadalom fejlődése természetesen sok speciális vonást mutat. A szerzők a mellett, hogy fejlődési fővonalat állandóan szem előtt tartják, igyekeznek e speciális vonásokat is feltárni. így e nehéz fejezetek sikerültnek mondhatók. Számos olyan problémára kapunk itt feleletet, amelyeket előzőleg még senki sem vizsgált. Egy ilyen ismertetés keretében természetesen nem lehet részletproblémákra kitérni, de ez nem is szükséges. A könyvet el kell olvasni és akkor láthatjuk, hogy mire. képes egy jól összehangolt, szilárd elvi alapokon álló szerzői kollektíva. Ez a szintézis és a bolgár egyetemi tankönyv első kötete, mellyel máskor fogunk foglalkozni, hosszú időre kijelöli a bolgár történettel foglalkozó kutatók további munkáját. Csakis az ilyen szintézisekből szerezhetünk tudomást arról, hogy mi van még homályban, mi látszik hipotetikusnak, hol kell tovább kutatni. Meg vagyunk róla győződve, hogy az ismertetett munka röviden második kiadásban is megjelenik ós akkor ki lehet belőle küszöbölni azokat a kisebb hibákat, téve-