Századok – 1955

Szemle - Bulgária története. I. köt. [$. T. I.] (Ism. Perényi József) 505

SZEMLÇ 507 A hatodik fejezet cime : »Bulgária a fejlett feudalizmus korában. XIII—XIV. sz.«, írói : Qorjanov, N. A. Borovszkaja es Ju. V. Bromlej. Megismerkedünk itt Bulgária egykorú gazdasági életével, társadalmával, jelentős helyet foglalnak el a városok, a parasztfelkelések stb. A fejezet a török hódítás ábrázolásával és egy rövid kulturális résszel ér véget. A szerzők szerint Bulgáriában a majorsági gazdálkodás már a XIII. században megkezdődött és a XIV. században jelentősen kiterjedt. Úgy gondoljuk, hogy ez az állítás ebben a formában kissé túlzott, mert sem a felhozott forráshelyek, sem más források nem engednek többre következtetni, minthogy közvetlenül a török hódítás előtt itt-ott megjelent a majorság. A gabonaexporthoz nem feltétlenül szükséges a robotos majorság, exportálni lehet a parasztok gabonaadójából keletkezett feleslegeket is. Gabonaexportból a majorságra visszakövetkeztetni metodikailag nem egészen helyes. A hetedik fejezettel elérkezünk a török hódoltság első szakaszához, amely egészen a XVI. század közepéig terjed, amikor a török feudális rendszer hanyatlani kezd. I. Sz. Dosztjan igyekszik megbirkózni azokkal a hatalmas problémákkal, amelyek már hosszú ideje izgatják a kutatókat, de elégtelen előmunkálatok miatt eddig nem találtak kielégítő megoldásra. A szerző harcosan állást foglal azokkal a polgári nézetekkel szemben, amelyek szerint a török hódoltság első idejében a bolgár parasztság sorsa megkönnyebbedett volna. Az általa felhozott érvek meggyőznek mindenkit e nézetek tarthatatlanságáról. Vannak azonban e fejezetben olyan megállapítások, amelyek további bizonyításra szorulnak. Ilyen pl. az is, hogy már ebben az időben nagy szerepet játszott a hűbéri birtokok vakiffá, egyházi birtokká való átalakítása és így az állam rendelkezése alól való elvonása. A nyolcadik fejezetben ugyanez a szerző a XVIII. század közepéig terjedő korszakot vizsgálja. Szépen ós nagy meggyőző erővel mutatja be azokat a jelenségeket, amelyek a török birodalom válságáról és ezzel kapcsolatban az alávetett keresztény lakosság helyzetének nagymérvű súlyosbodásáról tanúskodnak. A török korszak feldolgozatlanságából következőleg azonban itt is vannak olyan problémák, amelyek vitára adnak alkalmat. Ezek közé tartozik pl. az ún. csiflik-kérdós. A szerző szerint ugyanis a XVI. század végétől kezdve erős ütemben kiépülnek a csiflikek, azaz a hűbérbirtokos saját kezelésében levő, robotoló jobbágyokkal megművelt, kelet-erurópai értelemben vett öröklődő nagybirtokok. Valóban, az általános kelet-európai fejlődés ebbe az irányba mutat, de jelenleg nincsenek olyan bizonyító érvényű adatok a birtokunkban, amelyek e birtoktípus nagymértékű elterjedését igazolnák a török birodalomban, sőt, az étidig feltárt források nagy része azt látszik bizonyítani, hogy az ilyen majorságok a török birodalomban mindig csak kivételt jelentettek, túlsúlyban egészen a XIX. századig a jobbágyok termény- ós pénzadóján nyugvó birtokok maradtak. Ez annyit jelent, hogy a török birodalomhoz tartozó területek másképpen fejlődtek, mint a többi keleteurópai országok. Ma tulajdonképpen csak a magyar történettudomány van olyan helyzetben, hogy nagyszámú magyar és lat in nyelvű forrásai következtében mélyebben betekinthet a török birodalom e kori életébe. Ε magyar források szerint pedig az első török majorságok úgy keletkeztek, hogy a XVI. század végén a török által újonnan elfoglalt területeken a már ott meglévő majorságokat az új török hűbérbirtokos átveszi. Valószínűnek látszik, hogy e birtokforma éppen Magyarországról terjedt lassan-lassan a balkáni területek felé, de ott még a XIX. század fordulóján sem vált. általánossá, különben aligha, szerepelhetne az első szerb felkelés egyik főokakónt az a körülmény, hogy a belgrádi janicsárok a szpáhikat elűzve éppen ilyen robotoltató majorságokat akarnak megszervezni. A szerb nép ez ellen — az egykorú források szerint. — egyhangúlag tiltakozott és ragaszkodott a régi, az adózó rendszerhez, amikor is robotolni csak az állam számára kellett meghatározott esetekben. Mindehhez hozzájárul még az a körülmény is, hogy a csiflik szónak majorság értelmét eddig még senki sem tudta kimutatni. Jómagam hónapokig vizsgáltam e szó jelentését a XVII -XIX. századi forrásokban, de ezt a jelentést, megtalálni nem tudtam. A szó eleinte parasztgazdaságot, később pedig mindenféle mezőgazdaságot jelent függetlenül attól, hogy robottal dolgozik-e vagy a jobbágyot adóztatja. A IX. fejezet a kapitalizmus kezdetén a bolgár felszabadító mozgalom első fázisát tárgyalja. Sz. A. Nyikityin e fejezetben összefoglalja mindazt, amit az utóbbi években részletkutatásokból megtudtunk a XVIII. század végéneK és a XIX. század első felének gazdasági ós társadalmi fejlődéséről és eseményeiről, s mindezt egy szépen megrajzolt kép keretei közé illeszti. Kár, hogy nem foglalkozik részletesen a törökországi reformokkal és különösen a régi timárrendszer felszámolásával, ami e korszak egyik főproblómája. Igaz, hogy előtanulmányok itt nem nagyon állnak rendelkezésére. A tizedik fejezet a bolgár felszabadító mozgalom kifejlődését és Bulgária felszabadulását mutatja be. Nyikityin, Sz. S. Grinberg és I. M. Septunov alapos munkát végez-12*