Századok – 1955

Szemle - Vázlatok a Szovjetunió történetéből 1907–1917 március [$ 1907–1917] (Ism. Niederhauser Emil) 499

502. SZEMLE púdra volt szükség. Ugyanilyen aránytalanság mutatkozott a hadi termelésben minden egyéb téren is. Ezért volt már általános jelenség, hogy a katonák, egész ezredek fegyver nélkül indultak a frontra, ós az elesett orosz katonák puskáit szedték össze, hogy harcolni tudjanak. A burzsoázia állhatatos követelésére a kormányzat 1915-ben kísérletet tett a gazdasági élet megszervezésére. Ez a kísérlet azonban csődöt mondott. Az ipari termelés ijesztő méretekben hanyatlott, minthogy minden lehetőséget a hadiipar fejlesztésére kellett koncentrálni, más iparágak termelése szinte teljesen leállt. A milliós sorozások megfosztották a mezőgazdaságot a szükséges munkaerőtől, a mezőgazdasági termelés csökkent, és az egész birodalomban hamarosan élelmiszerhiány mutatkozott ; különösen a nagyvárosok ellátása vált szinte lehetetlenné. A cári bürokrácia a maga tehetetlenségével még csak növelte a gazdasági zűrzavart. A közlekedés nem tudott megbirkózni a feladatokkal, a nagyobb vasúti állomásokon óriási tömegekben halmozódott fel az elszállíthatatlan áru. Az egész rendszerre igen jellemző az az eset, hogy egyízben Pétervár és Moszkva között hat napra leállították az egész személyforgalmat, hogy a fővárost élelmiszerrel lehessen ellátni, de kiderült, hogy Moszkvában semmiféle előkészület sem történt erre nézve, és így nem sikerült megjavítani Pétervár ellátását. 1916 májusában a délnyugati fronton a cári hadvezetőség sikeres támadást indított, de ez a támadás hamarosan elakadt, és a hadsereg ismét védekezésbe szorult. 1916 őszén a forradalmi mozgalom még jobban megerősödött, és ugyanakkor a »felsők válsága« is fokozódott. A burzsoázia palotaforradalommal akarta elejét venni az egész rendszer bukásának. Cári tábornokok és a burzsoázia vezető képviselői összeesküvést szőttek II. Miklós eltávolítására, ennek a tervnek egyik első láncszeme volt az udvarban mindenható Raszputyin meggyilkolása. A palotaforradalmat a nyugati hatalmak erőteljesen támogatták, mert attól tartottak, hogy Oroszország különbékót köt Németországgal. A palotaforradalom kísérlete azonban már későn jött. A cári kormányzattal elégedetlen forradalmi tömegek 1917 februárjában megdöntötték a Romanovok uralmát. »A februári polgári-demokratikus forradalom Oroszországban« c. ötödik fejezetben a könyv részletesen elmondja február utolsó napjainak eseményeit Pétervárott, a februári forradalom győzelmét, a szovjetek megalakulását és a kettős hatalom létrejöttét. A könyv Lenin megérkezésének elbeszélésével zárul. A tudományos-népszerű formában megírt könyv a korszak széles körképét adja, a gazdasági fejlődéstől az ideológiai fronton folyó harcig egyaránt. Természetes, hogy érdeklődése középpontjában a forradalmi tömegmozgalom, elsősorban a munkásmozgalom áll, erre nézve sok új anyagot közöl. De talán érdemes lett volna az uralkodó osztály politikájára és belső harcaira vonatkozólag több anyagot közölni, és ugyancsak többet kellett volna írni az ideológiai téren folytatott harcról. A könyvnek ezzel foglalkozó alfejezete «gyike a legérdekesebb részeknek, az olvasó joggal várja, hogy ebben a számos külföldi analógiára is lehetőséget adó kérdésben a szovjet történettudomány még sok új eredményt produkál majd. A magyar olvasó számára, aki Oroszország történetére vonatkozólag sajnálatosan keveset olvashat magyar nyelven, ennek a könyvnek az elolvasása igen érdekes volna, mert részletesebb és pontosabb ismereteket ad Oroszország történetére vonatkozólag, és lehetővé teszi az orosz és a magyar történelem összevetését, ami a magyar történetírásnak is egyik feladata volna, hiszen ismeretes Leninnek az a tétele, hogy az agrárviszonyok terén Magyarország hasonlít a legjobban Oroszországhoz. Ez a könyv mindenesetre ösztönzést adhat az ilyenirányú kutatások megindítására. Tekintettel szégyenletesen szegényes fordítási irodalmunkra, érdemes volna azon gondolkodni, hogy ezt a szépen megírt és sok ismeretlen anyagot nyújtó könyvet magyar nyelven is megjelentessék. Az Oroszország története iránti érdeklődés, amely már régóta nemcsak a történészek ügye, hanem széles rétegekben is megmutatkozik, bizonyára indokolttá teszi — többek között — ennek a könyvnek a lefordítását. A magyar olvasóközönség, történészek és nem szakemberek egyaránt, nagy érdeklődéssel ós haszonnal forgathatnák. NIEDERHAUSER EMIL