Századok – 1955

Szemle - Engels: A munkásosztály helyzete Angliában (Ism. H. Haraszti Éva) 497

498. SZEMLE tömve vannak ágyakkal s az ágyak emberekkel. Akiknek szobájuk van, azok a proletárcsaládok is bútor nélkül a meztelen földön hálnak, rongyokkal burkolva be sovány testüket. Kormánybiztosi jelentések tanúsága szerint az éjjeli szállások »olyan szennyesek, nyirkosak és rozzantak, hogy senki sem tartaná bennük a lovát« (76. 1.). Engels érdeme, hogy nemcsak bemutatja az egyes proletár borzalmas helyzetét, hanem arra mutat rá, hogy minden proletárt, önhibáján kívül s minden igyekezete ellenére érheti el hasonló sors. Külön fejezetben utal a szerző a munkások tartalékseregére, az ír bevándorlás okaira és következményeire s tüzetesen vizsgálja, hogy a leírt viszonyok mellett mi lett az angol munkásokból, »milyen a testi, szellemi ós erkölcsi arculatuk«. Bebizonyítja hivatalos dokumentumok, parlamenti- és kormányjelentések alapján, hogy az angol proletariátust saját burzsoáziája tudatosan olyan helyzetbe taszította, mely egyenlő a szociális gyilkossággal. Ez az osztály legelemibb életszükségleteit is csak rosszul tudja kielégíteni, soraiban igen nagy a halálozási arány, állandóan ragályos betegségek tizedelik, amelyek embertelen lakásviszonyaiknak, hiányos táplálkozásuknak, túlhajtott munkájuknak a következményei. A munkásság fizikai helyzeténél talán csak szellemi körülményei rosszabbak. Sehol sincs a valóságban iskolakötelezettség, a tudatlanság olyan nagymérvű, hogy kevesen tudnak a munkások közül folyékonyan írni. Mint helyzetének következményét említi meg Engels az angol munkás erkölcsi magatartását, szétzüllesztett családi életét, iszákosságát, bűnözését. Megrázó képekben számol be az egyes munka ágak elemzésénél a munkáscsaládok szétbomlásáról, az asszony- és gyermekmunka átkairól, mérhetetlen kizsákmányolásukról. Megtörtént már nem egyszer, hogy a gyárosok öt-hat éves gyerekeket, igen sokszor hét éves, legtöbbnyire 9·—10 éves gyermekeket alkalmaztak napi 14—16 órai munkaidővel. A szén- és vasbányákban hasonló a helyzet. A bánya különböző részeit elzáró csapóajtókra általában a legkisebb gyermekek vigyáznak, akiknek ily módon napi 12 órán át sötétben, nedves, szűk folyosón kell ülniök. »Igen gyakran előfordul, hogy a gyermekek, mihelyt hazaérnek, a tűzhely előtt leroskadnak a kőpadlóra és nyomban elalusznak, anélkül, hogy egy harapást is ettek volna . . . sőt gyakran megtörténik az is, hogy a munkából hazatérő gyermekek útközben összeesnek a fáradtságtól, szüleik késő éjjel keresésükre indulnak s ott találják őket az úton—álomba merülve« (285. 1.). S Engels szinte valamennyi vérlázító adatát gyári bizottsági jelentésekből, burzsoá orvosok feljegyzéseiből stb. meríti -— szándékosan, hogy nyilvánvalóvá tegye e tények cáfolhat atlanságát. Engels müvében egyben az egykorú angol munkásmozgalmak mélyreható elemzését adja. Az angol proletariátus harca jellegének vizsgálatakor megállapítja, hogy a sztrájkokban mutatkozik meg az angolok sajátos bátorsága. »A sztrájkok hihetetlen gyakorisága bizonyítja legjobban — írja -—, milyen méreteket öltött a társadalmi háború Angliában ... A kontinesen azt hiszik, hogy az angolok és különösen a munkások gyávák, hogy nem képesek forradalmat csinálni ; azért hiszik ezt, mert nem lázadnak fel minden pillanatban, mint a franciák . . . Az angol munkások bátorság dolgában nem maradnak más nemzetek mögött ... A franciák, akik ízig-vérig politikusok, a társadalmi bajok ellen is politikai úton harcolnak ; az angolok viszontj látva, hogy a politika csak a polgári társadalom önző érdekeit szolgálja, nem a kormány ellen, hanem közvetlenül a burzsoázia ellen harcolnak ; ez pedig eredményesen egyelőre csak békés úton történhet . . . Valóban bámulatraméltó, ahogy a munkás, aki tapasztalatból ismeri a nyomort, feleségével és gyermekeivel együtt szembenéz az ínséggel, hónapokig éhezik és szenved, és mindennek ellenére szilárd, rendíthetetlen marad« (264—265. 1.). Ugyancsak példamutató — s egyben útmutató a további kutatásokhoz — Engels jellemzése a chartista mozgalomról, melyet tömören így foglal össze : »Achartizmus a burzsoáziával szemben tanúsított ellenállás sűrített formája« (268. 1.). Munkájának utolsó fejezetében a burzsoázia magatartásáról ír a proletáriátussal szemben s ennek kapcsán elemzi Anglia jövő kilátásait. Művéhez kiegészítést is csatolt egy angol sztrájk — egy 1844—45-ben lezajlott manchesteri építőmunkás sztrájk — konkrét leírásával. Engels könyve méltán keltett-a maga idejében és kelt ma is mély .benyomást, »könyvére mindenütt úgy hivatkoztak, mint amely a modern proletariátus helyzetéről a leghűbb képet adja. És valóban : sem 1845 előtt, sem később nem jelent meg egyetlen leírás sem, amely a munkásosztály nyomoráról ilyen világos és igaz képet nyújtana« (Lenin, i. m. 47. 1.). Engels művét még a mai angol egyetemi oktatás sem mellőzheti. A XIX. századi angol társadalmi viszonyok reális ismerete Engels könyve nélkül elképzelhetetlen. Ε mű számos tanulsággal szolgálhat a munkásosztály helyzetének és mozgalmainak magyarországi kutatói számára is. Engels fiatal kora ellenére kitűnő tárgyismerettel rendelke-