Századok – 1955

Szemle - Engels: A munkásosztály helyzete Angliában (Ism. H. Haraszti Éva) 497

SZEMLE 497 ENGELS : Λ MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETE ANGLIÁBAN (Budapest, Szikra. X954. 382 1.) Engels Frigyes műve az angol proletariátusról megrendítő, felejthetetlen olvasmány. Lenin »a világ szocialista irodalma egyik legjobb művének« nevezte. Ε korai Engels miinek na^y elméleti értéke is van : először fogalmazza meg a proletariátus történelmi szerepót. »Engels előtt is igen sokan leírták , a proletariátus szenvedéseit és mutattak rá arra, hogy a proletariátuson segíteni kell. Engels elsőnek mondotta, hogy a proletariátus nemcsak szenvedő osztály ; hogy éppen ez a gyalázatos gazdasági helyzet, melyben a proletariátus van, löki feltartóztathat lanul előre és kényszeríti arra, hogy harcoljon végleges felszabadulásáért. A harcoló proletariátus pedig önmaga fog segíteni magán. A munkásosztály politikai mozgalma elkerülhetetlenül odavezet, hogy a munkások tudatára ébrednek annak, hogy számukra a szocializmuson kívül nincsen kiút.« (Lenin: Marx, Engels, Marxizmus. Szikra, 1949. 46. 1.) Engels e fiatalkori művét lehetetlen csupán szakmailag értékelni, szakszerűen ismertetni. Ε könyv műfaját voltaképp nem is lehet pontosan meghatározni. Nem nevezhető tudományos munkának annak klasszikus értelmezésében, nem is helyzetkép — s mindkettőnél jóval több. A 22 éves képzett német fiatalember Manchesterbe érkezik 1842-ben. Nyitott szemmel vizsgálja maga körül az angol kapitalista viszonyokat. »Lemondtam a középosztály társaságáról és bankettjeiről, borozgatásáról és pezsgőzéséről — mint írja — és szabad óráimat szinte kizárólag annak szenteltem, hogy egyszerű munkásokkal órinkezzem ; boldog és büszke vagyok, hogy így tettem. Boldog, mert való életeteket tanulmányozva hasznosan tölthettem el sok-sok órát, amelyet egyébként konvencionális fecsegés és untató udvariaskodás közben fecséreltem volna el ; büszke, mert ez alkalmat nyújtott nekem arra, hegy igazságot szolgáltassak egy elnyomott és megrágalmazott osztálynak . . .« (5. 1.). A fiatal Engels közel két esztendei megfigyeléseinek, személyes élményeinek leszűrődése, eredménye ez a munka, amelyet ugyanakkor a szükséges hiteles források felhasználásával egészített ki. A személyes benyomások és tapasztalatok teszik ezt a művet oly élmónytadóvá, oly élővé. A könyv lapjaiból az ifjú Engels széles látóköre, nagy igazságérzete és igaz forradalmisága árad s az olvasó együtt lázad a könyv szerzőjével az embertelen angol viszonyok felidézésénél, keresi a kiutat és szűri le a végkövetkeztetéseket : egyesülni ós harcolni kell a burzsoázia ellen, amely embertelen, állati létbe süllyeszti a munkásokat. . A könyv a mai olvasó számára is olyan izgalmas, olyannyira szívhez, észhez és igazságérzathez szóló, hogy szinte lehetetlen félbeszakítani olvasását. Bevezetésében az angol ipar utolsó 60 esztendejének (kb. 1780—1840) rövid történetét adja, az ipari forradalomnak jelentőségét és az angol proletariátus keletkezését elemzi. Á reformtörvény óta (1832) az angol munkások helyzete — »akik napról-napra mindinkább hatalmuk tudatára ébrednek és napról-napra egyre nyomatékosabban követelik osztályrészüket a társadalmi intézmények előnyeiből« — nemzeti kérdés lett. Nemzeti kérdés •—• hangoztatja Engels —, ha az angol burzsoázia ezt nem is hajlandó bevallani. Hiszen a parlamenti ülésszakokon is mindinkább tért hódít a munkásság helyzetének megvitatása. Engels sorra vizsgálja az angol proletariátus különböző csoportjainak helyzetét : az ipari munkásságét, a bányaipari ós mezőgazdasági proletariátusét. Persze nem egyenlő arányban és súllyal : elsősorban az ipari munkásokra fordítja a figyelmet, s elemzi valamennyi ipari munkáscsoport közös vonásait, majd az egyes csoportok sajátosságait. S minthogy az ipar és a kereskedelem a nagyvárosokban fejlődik ki a legtökéletesebben a proletariátusra visszaható következményei is itt ütköznek ki legélesebben, Engels a nagyvárosok leírásának — »ami Londonra áll, az áll Manchesterre, Birminghamre és Leedsre is, az áll minden nagyvárosra« — szentel egy külön fejezetet ; s e jellemzés szerint »itt nyíltan megüzenték a szociális háborút, mindenki háborúját mindenki ellen . . . Mindenütt barbár közöny, önző lelketlenség az egyik oldalon és leírhatatlan nyomor a másikon, mindenütt szociális háború« (62—63. 1.). Hogy a szociális háborúnak melyek a munkásságra háruló következményei, leplezetlen nyíltsággal tárja elénk Engels a »rosszhírű munkásnegyedek« lakásviszonyainak, erkölcsének, minden képzeletet felülmúló szegénységének leírásán keresztül. Szörnyű adatokat idéz elénk : csupán »Londonban minden reggel ötvenezer ember kel fel, aki nem tudja, hogy a következő éjjel hol hajtja le a fejét« (69. 1.). Azok a szerencsések, akik éjjeli menedékhelyhez jutnak, ahol a házak