Századok – 1955

Szemle - Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1710–1790 (Ism. Nagy Erzsébet) 490

496. SZEMLE A parasztság szempontjából két oldalról világítja meg az úrbárium jelentőségót. Kapaszkodót jelent a pontosan meghatározott szolgáltatások rendje és a teleknagyság írásba rögzítése az újból meginduló földesúri támadások ellen. Ugyanakkor a pozitívum ellentéte is hat, minden lehetőségét megállítja a jobbágygazdaság fejlődésének és esetleges kiterjedésének. A földesurak számára, akik az úrbérrendezésbe nem hajlandók simán beletörődni, bőven maradt lehetőség a rendelet értelmének kijátszására, különösen az új felmérések alapján a telekcsonkítás módszerével. Ezeket a lehetőségeket és módokat is bemutatja a tanulmány. A kérdés feldolgozásának elmélyült, a kor minden alapkérdését szem előtt tartó tanulmányozásában a parasztmozgalmak és az urbárium értelmezésében újat ad a szerző. A rendelet értékelésében a hangsúlyt a pozitív eredményekre helyezi, ami még további vita tárgya lehet. A tanulmányok sorát Berlász Jenő »Az 1784-i erdélyi parasztfelkelés ós II. József jobbágypolitikája« c. tanulmánya zárja le. A tanulmány az erdélyi román parasztságnak történetéből fontos részletet tárgyal. Az egész tanulmánykötetben csupán itt kapunk némi betekintést a román nemzetiségi parasztság problémáiba. A szerző a parasztmozgalom előzményeként a Hunyad—Zaránd és Alsófehér megye kincstári és magánföldesúri jobbágyságának a század végére egyre terhesebbé váló szolgáltatásait ismerteti. Az erdélyi fejlődés általános vonásairól is egy-két utalás alapján kapunk valami képet. A mozgalom elindító okai közt egyedül csak az úrbéres viszony alakulására, de az ellentéteknek a román jobbágyok és a magyar földesurak közti nemzeti ellentétté alakuló voltára nem mutat rá. A felkelés tárgyalása igen világos. Az események azt mutatják, hogy a parasztok bátor elszántsága szélesítette a mozgalmat, de az udvartól jött ígéretekben való bizakodása erősen korlátozta. Fejlettebb katonai megszervezésre, hadi cselekményekre nem került sor. Igen jellemző volt a mozgalom első pillanatától kezdve a hatóságok állásfoglalása. A nemesi kormány gyors közbelépést akart, öntevékeny beavatkozásra gondolt. A katonai főparancsnokság az udvar állásfoglalásának ismerete nélkül intézkedni nem mert. Hogy a mozgalom elindulásának és lefolyásának történetében szerepet játszott a császárba vetett bizalom, az a felvilágosodott abszolutizmus a parasztkérdésben elfoglalt állásfoglalásának következménye volt. Az események során szépen fejti ki és az összfoglaló utolsó részben adja meg a mozgalom értékelésót. Az uralkodótól jött egyes újító intézkedések miatt, melyek a nemesség érdekeibe vágtak, a kiváltságos osztály kezdett a bécsi udavarral szembefordulni. A nemesi állásfoglalás érezhető változásának a jobbágyság körében az a meggyőződós lett az eredménye, hogy a császár a szegény nép pártfogója és az államhatalomban bízni lehet. A feudális uralkodó nem a nemesi társadalom felszámolását akarta, egyetlen célja volt csak az állam érdekében a népesség és a termelés növekedését elősegíteni, hogy minél nagyobb adót szedhessen. A bukás okait a jó császár-ábrándon kívül még a román jobbágyság belső megoszlásában és nemzeti korlátozottságában fejti ki. Ezeket az okokat adatokkal alátámasztva konkréten igyekszik bizonyítani. Ebben a tanulmányban külön fejezetben kerül sor II. József jobbágypolitikájának ismertetésére és értelmezésére. Ε parasztfelkelésnek közvetlen összefüggését a II. Józsefféle jobbágypolitikával kimutatni nem lehet. A császár részéről már a felkelés előtt is történtek jobbágyokat érintő intézkedések. Berlász a mozgalommal való kapcsolatot úgy veti fel, hogy a mozgalom eseményei »... erősen befolyásolták további társadalompolitikai újításait is« (454. 1.). Az erdélyi úrbérrendezés körül tett intézkedéseket és az egymás után következő jobbágyrendeleteket felsorolja és megállapítja mindegyikkel kapcsolatban, hogy lényeges javulást egyik sem hozott. A császár 1787-i igazságügyi rendeletét részletesen ismerteti a szerző, mivel történelmi irodalmunkban erre még nem került sor. Értékét írem a gyakorlati megvalósulás eredményeiből· tudja levonni, hanem csak a szöveg értelmezéséből. Ez is a császár alapvető társadalompolitikai elvét fejezi ki, mint a jobbágyrendelet és a paraszti gazdálkodást érintő kisebb rendeletei is. A parasztfelkelés történetének és gazdasági-társadalmi alapjainak vizsgálata értékes nagy anyag alapján történt. Hiányolni kell azonban azt, hogy II. József jobbágyrendeleteinek és egész politikájának alapját egyoldalúan okolja meg és nem vizsgálja más. összefüggésben rejlő, mélyebben fekvő indítékait. Hiányzik a felkelés célkitűzéseinek bemutatása is, melyekkel I. Tóth Zoltán párhuzamosan készült monográfiája foglalkozott Berlász által nem használt forrás alapján. Az a munka, amit a munkaközösség a kötetben foglalt össze, jelentős eredménnyel járt, néhány fő kérdést tisztázott és ha nem is mindig részletező, pontosan bizonyított megállapításokkal, de általános vonásokban az egész XVIII. századi paraszttörténet menetét és lényegét megadta. NAGY EBZSÉBET