Századok – 1955
Szemle - Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1710–1790 (Ism. Nagy Erzsébet) 490
490. SZEMLE zetesség. Itt azonban teljes következetlenség tapasztalható az areheográfiai előírások alkalmazásában. Nem egészen érthető számunkra, hogyan lehetséges, hogy éppen ennél a — témájánál fogva oly nagy jelentőségű és oly sok szép, lelkesítő, nevelőhatású dokumentumot tartalmazó —• kötetnél vált lehetővé ilyen hibák becsúszása. ÜdvÖ3 lenne, ha az illetékes tényezők (tudományos intézetek, kiadók) a jövőben —a , hasonló jellegű szovjet forráskiadványok példáját követve —- nagyobb gondot fordítanának a kiadványok areheográfiai színvonalára. - : GÁL ÉVA. TANUIAÍAXYOK A PARASZTSÁG TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1711—1790^ Kidolgozta : a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkaközössége. Szerkesztette : Spira György (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953. 472 i. !) t. 1 térk.) A XVIII. század történetével viszonylag sokat foglalkozott a polgári történetírás. Ennek ellenére indokoltnak látjuk, hogy a marxista magyar történetírás egyik legelső nagyméretű és szervezett feladatának tekintette e korszak mélyreható vizsgálatát. Ennek a korszaknak, mely a feudalizmus válságát és a nemzettéválás folyamatát készítette elő, legfontosabb problémái kapcsolatosak a paraszttörténettel. A parasztság elhanyagolt és a korábbi kutatások után is még félhomályban maradt történetének felderítését sokban előbbre vitte ez a kötet. Különösen jelentősek azok az eredmények, amelyeket a kötet szerzői a földközösség, az úrbérrendezés, az 1753-as és 1784-es parasztfelkelések, valamint, a parasztság politikai tudata alakulásának feltárása során értek el. Sok helyes megállapítással, gazdag részeredményekkel találkozunk a parasztokra nehezedő állami terhekkel, a protestáns jobbágyok üldözésével, a jobbágy-tisztségviselőkkel és a majorsági gazdálkodás uralkodóvá válásával együtt a paraszti kisajátítás kezdeteivel kapcsolatos kutatásokban. Sok és fontos kérdés viszont teljesen hiányzik a munkából. Ilyenek : a viszonylag békés korban mint fejlődtek a termelőerők, különösen a jobbágygazdaságon belül, milyen volt a szerepe a paraszti árutermelésnek s hogyan alakult a parasztság osztályszerkezete. Teljesen mellőzött a paraszti vándormozgalom, a telepítések, a tanyakérdés, a mezővárosok szerepe és lényegében a nemzetiségi parasztság fejlődése is. Furcsán hat az is, hogy az 1753-as parasztfelkelés elől hiányzik az 1735-ös felkelés, pedig az volt a nagyobb jelentőségű. Sajnálatos, hogy a két összefüggő mozgalmat egymás mellett tárgyalva csak népszerű kiadványból ismerhetjük. Az egyes parasztkérdéseknek a kormányszékek vagy akár a vármegyék működésében és intézkedéseiben mutatkozó visszhangjára a kutatás általában nem terjed ki. A felvilágosodott abszolutizmussal való összefüggések is felmerülnek, de megoldást nem nyernek. A kötet munkaközösségben készült. A közös munka a forrásanyag összegyűjtésére vonatkozott és e téren mutat is fel bizonyos eredményt. A munkaközösség nyolc tagja összesen öt megyei és nyolc családi vagy egyházi levéltárat, illetőleg egyes esetekben ezek korabeli anyagának csak egy részét kutatta át azzal a céllal, hogy a parasztság különböző kérdéseire vonatkozó anyagot gyűjtsön és így az egyes témákat az ország különböző területeiről származó anyag alapján dolgozza ki. Ennek ellenére három tanulmány egyéni kutatás alapján kószü,t, és a többi tanulmány írói is elsősorban és döntő mértékben a saját maguk által felkutatott anyagot használták fel. Így az egyes tanulmányok bizonyító anyagának a legnagyobb része kis területről való, más területekről származó anyagok többnyire csak kiegészítésül szolgálnak. A források feltárásával járó nehézségeket a munkaközösségi módszer sem tudta teljesen legyőzni. A témák kiválogatása nem a kérdések fontossága, hanem a forrásanyag adta lehetőségek alapján történt. A szerkesztő nem mindig fektetett eléggé súlyt arra, hogy a főkérdéseket előtérbe állítsa és kiemelje. Spira György elgondolása, hogy a kötet önálló, egymással kapcsolatban álló tanulmányok gyűjteménye legyen, csak részben valósult meg. A tanulmányok alig vesznek tudomást egymás eredményeiről, ugyanazok a kérdések ismételten felmerülnek. Az egység a módszer kérdésében a marxista—-leninista módszer egyöntetű alkalmazása, a marxista klasszikusok a korra vonatkozó útmutatásainak figyelembevétele, az osztályharc elvi szempontjának előtérbe állítása terén valósult meg általában.