Századok – 1955

Szemle - Felszabadulás (Ism. Gál Éva) 487

SZEMLE 489 D) alfejezetében például (az Ideiglenes Nemzeti Kormány első rendeletei a fasizmus ellen) az iratok kronologikus sorrendjét minden alapos ok nélkül teljesen felborították Hasonló a helyzet sok más alfejezetnél. Ez igen megnehezíti a kötet olvasói számára, hogy egységes, történetileg összefüggő képet nyerjenek a felszabadulás egymást követő mozzanatairól. Nem érthetünk egyet azzal a móddal, ahogy a kötet összeállítói a dokumentumok szövegéből egyes részek kihagyását végezték. Magától értetődik, hogy kihagyásokra szükség van. Mindamellett az olvasó számára nem megnyugtató, hogy semmi felvilágosítást nem kap arról, mit tartalmaznak a kihagyott részek. Egy esetben ugyan (235. 1.) utalnak a kihagyott rósz tartalmára, de a többi helyen nem. Egyes esetekben vitába lehet szállni a kihagyások helyességével; például a 63. sz. dokumentumból (a Fejér megyei jegyzők beszámolója a katonaság »defetista« hangulatáról) néhány jellemző részlet maradt ki. Másutt (27. sz. dokumentum — a csendőrség központi nyomozó parancsnokságának jelentése) éppen azt az utolsó egy mondatot hagyták ki, amely útbaigazítást ad arról, kinek küldték a jelentést. Előfordul az is, hogy olyan helyen jeleznek kihagyást, ahol nem is volt más szövegrész a közölt szöveg előtt (121. sz. dokumentum). A dokumentumkiadványok tudományos forrásközlési színvonala, használhatósága szempontjából nem lebecsülhető jelentőségük van a dokumentumok szerkesztett címeinek. A helyesen megszerkesztett cím útbaigazítást ad a dokumentum tárgyára, eredetére, rendeltetésére, keltére vonatkozólag, és nagyon megkönnyíti a kötet használatát. Sajnos, ennél a fontos kiadványnál a címek szerkesztésében sokszor gondatlanságot tapasztalhatunk. Sok címből hiányzik az irat címzettjének, néha még küldőjének megjelölése is (és ez legtöbbször a szövegből sem derül ki, hiszen a megszólítást elhagyták a szövegből). A cím felületes összeállítására jellemző példa a 7. sz. dokumentum: »Jelentés a rendőrkapitányságok meneküléséről a Vörös Hadsereg elől«. Hogy ki jelenti mindezt és hová, sehonnan sem derül ki — még a jelzetből sem következtethetünk, mert a levéltári jelzet — MMI Archívum Α. XXIV. 1/1 — az égvilágon semmit sem sejtet az irat eredetéről. Mondani sem kell, hogy az ilyen hiányosság lehetetlenné teszi az illető iratnak — bármilyen jó legyen is az — a kötet alapján való felhasználását tudományos munkában. A 19. sz. dokumentumnál — »A Kommunista Ifjúmunkás Szövetség újjáalakulása« — a címben semmi utalás sincs arra, hogy az illető dokumentum micsoda : újságcikk, röplap, jelentós vagy másvalami, s ez a legendából sem derül ki. Ez megnehezíti a dokumentum forrásértékének megállapítását. A dokumentumok címében az egyik helyen megjelölik, hogy újságcikkről van szó, a másik helyen, ugyanilyen típusú dokumentumnál elmulasztják ugyanezt. Hasonló következetlenségek találhatók a keltezésben és a keltezés elhelyezésében is. A jegyzetelés népszerű kiadványnál természetesen csak a legszükségesebbre korlátozódhatik. Az előttünk fekvő könyvben azonban több ízben még a legszükségesebb esetekben is elmarad a magyarázó jegyzet. Néhány szót szeretnénk szólni a kötet mellékleteiről, tudományos-tájékoztató apparátusáról. Hasznosak a szöveg közt elhelyezett szemléltető diagrammák (Magyarország háborús veszteségei, a földreform stb.). Helyes, hogy a helynév- és névmutatón kívül az események időrendi áttekintését is mellékelték. A névmutató azonban értékesebb lenne, ha nem csupán a nevet és a lapszámra való utalást foglalná magában, hanem legalább minimális felvilágosítást adna az illető személy kilétéről. Nem tudjuk, miért maradt ki a kötetből a rövidítések jegyzéke ; az olvasóktól semmiképpen sem lehet megkövetelni, hogy eleve tisztában legyenek az olyan — néha még nem is helyes — rövidítések jelentésével, mint például HIL, vagy »MMI Archívum KÜM vegyes res.«. Látszólag apróság a sajtóhibák kérdése. A kötetben azonban sok sajtóhiba van. A 151. sz. dokumentumba, Rákosi elvtárs beszédének rögtön az első sorába értelemferdítő sajtóhiba csúszott be. Két bekezdéssel lejjebb ismét értelmezavaró sajtóhiba. A 38. sz. dokumentum aláírójaként »Hajmácski« csendőrezredes szerepel, holott a kötet összeállítóinak nem is kellett volna messze menniök, csak a 121. sz. dokumentumig, hogy megtudják : az illetőt Hajnácskőynek hívják. A 47. sz. dokumentum címe így kezdődik : »Szabolcs megye alispánjának jelentése . . .«. Aláírás viszont : Szabolcs megye főispánja (arról már nem is beszélve, hogy a dokumentum nem Szabolcs megye főispánjának jelentése, hanem a Magyar Újság cikke, amely tartalmazza többek között ezt a jelentést is). A helyes, pontos forrásközlés nem öncél, ennek követelése nem kicsinyes pedantéria, hanem nélkülözhetetlen előfeltétele a tudományos színvonalú dokumentumkiadásnak, az ilyen kiadványok komolyságának, használhatóságának. Elképzelhető, hogy egyes, népszerű jellegű kiadványoknál a forrásközlés bizonyos szabályainak betartásától eltekintenek. De akkor legalább a szabályok be nem tartásában legyen követke-11 Századok