Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György: Konferencia a huszitizmus két elméleti problémájáról 477
478 SZÉKELY GYÖKGY a feudalizmus felbomlása, Közép- és Kelet-Európában a második jobbágyság felé vezető út. Az osztályharc jellemvonásainak vizsgálatához nélkülözhetetlen a huszita forradalmi mozgalomnak a XIV. század európai történetével való belső összefüggéseinek vizsgálata.. ' Az ilyen kutatás szempontjából elemezte azután Kavka részletesen a XIV. század történetének néhány fő problémáját és ezek historiográfiáját. A polgári történetírás a XIV. század végén a nemzetközi forgalom és a pénzüzletek stagnálását állapította meg. Ezt azonban olyan külső tényezőkből vezette le, mint a francia király beavatkozása a városi viszonyokba, feudális háborúk, pénzválság stb. Maguk a szóbanforgó jelenségek pedig általánosabbak, mint az említett okok. A polgári történetírás a társadalom normális fejlődésének a XIV. századi pestisjárvány által való megzavarását is kiterjedten tárgyalja. Kavka a polgári történetírók sorából kiemelte Pirenne munkásságát, mint aki rámutatott a társadalmi válságra és nemcsak a városi társadalommal foglalkozott, hanem a városi mozgalmak nyomában keletkező paraszti fellépésekkel is. A későbbi polgári történészek azonban már nem igyekeztek felderíteni ezeket az összefüggéseket. A polgári történetírás a XIV. századdal kapcsolatban tudományos elemzés helyett a »középkor őszé«-t (J. Huizinga), az újkor elejét emlegette, a »kapitalizmus csírái«-ról beszélt, ami a kapitalizmus örökkévalóságénak bizonygatása, apológiájának egyik formája.1 A marxista történetírásban más alapokon vetődött fel a feudalizmus válságának felfogása. Ezzel a lengyel Malowist2 lépett fel. Az angol marxista Hilton3 a termelés süllyedését állította. Kavka ezután azt fejtegette, hogy míg a marxista kutatók a válság kutatásánál a termelőerők és a termelési viszonyok összefüggéseit tartják szem előtt, addig a polgári történetírás a jelenségek felületén maradt. A nemzetiszocialista Abel »elmélete« a lakosság csökkenéséből indul ki, ebből vezeti le a termények felhasználásának csökkenését, aminek következménye lenne az árak esése, ez viszont a földművelés jövedelmezőségét rontja, mire szerinte ezért erősítik a parasztság kizsákmányolását. Abel szerint javulás a társadalom helyzetében csak a XV. század elején van, a lakosságszám emelkedésével. Ezt a leegyszerűsítő felfogást Malowist cáfolta. Malowist visszautasította azt a német polgári »elméletet« is, amely a gazdasági fejlődós »regresszióját« a XIV. században az ársüllyedésből vezette le,4 Malowist azonban maga sem fejti ki eléggé a válság okait. Malowist a kapitalizmus kezdeteiből indul ugyanis ki. Viszont E. J. Hobsbawm a XIV. század helyett csak a XVII. században beszól a kapitalizmus kezdeteiről, szerinte a városok szerepe nem lényeges a feudalizmus válságában. Hobsbawmnál az angol forradalom a határ, ő tehát a feudalizmus válságát annak szétbomlásával azonosítja.5 Koszminszkij szerint azonban Angliában a XV. században van a feudalizmus válsága.6 Kavka ezután kiemelte, hogy Josef Macek: Tábor ν husitskóm revoluením linutí c. munkájában a huszita forradalmi mozgalmat létrehozó viszonyokat a feudalizmus válsága részének tekintette, majd Graus megállapításait részletesen taglalta.7 F. Graus — még nem ismerve Malowist és Hobsbawm munkáját — az európai feudális társadalom válságjelenségeinek öt közös jegyét emelte ki. Az első jelenségcsoport a városfejlődés a pénz jelentőségének emelkedése, a pénz elértéktelenedése, a szegénységnek szenvedést, okozó áremelkedés, a reálbérek csökkenése. A második az árak emelkedésének nagy hatása 1 Graus idézi a fasiszta il. Bechtel német gazdaságtörténetének jellemző állásfoglalását : »Mi ma nem gondolunk többé a gazdálkodás általános fejlődéstörvényeire« (Historicky sborník I. Praha, 1953. 71—72. 1.). Ez jól jellemzi a burzsoá gazdaságtörténet kiúttalanságát. 2 M. Malowist: Zagadnienie kryzysu feudalizmu w XIV i XV. w. (Kwartalnik Historyczny, 1953.) Malowist professzor újabban terjedelmes munkában dolgozta fel a »feudalizmus válsága* korabeli nyugat-európai kézművességet: Studia ζ dziejów rzemiosla w okresie kryzysu feudalizmu w zachodniej Europie w XIV i XV w. (Warszawa, 1954.), ism. E. Maleczyúska (Kwártalnik Historyczny, 1955. Nr. 2.). 3 Ii. Η. Hilton ínég korábban lépett fel a feudalizmus »válsága« koncepciójával : eut-il une crise generale de la féodalité? (Annales, 1951.) 4 Willielm Abel elméletére Id. Agrarkrisen und Agrarkonjunktur in Mitteleuropa vom 13. bis zum 19. Jahrhundert. (Berlin, 1935. — Statisztikai módszerét már a polgári bírálat elítélte, Id. Századok 1936. 460. 1.) és Die Wüstungen des ausgehenden Mittelalters (Jena, 1943). A Kavka által bírált német polgári elméletekkel szemben magunk csak olyan tényekre kívánunk utalni, mint hogy nem az áresés, hanem a mezőgazdasági termékek drágulása játszott szerepet e korszak több népi megmozdulásában : így a gabona drágasága miatt fordult el a római városi .nép Cola di itienzotól, majd néhány évvel utóbb ugyanezért került szembe az uralkodó bárókkal a XIV. század derekán ; Csehországban a huszita forradalmi mozgalom előestéjén emelkedtek az élelmiszerárak, mint gabona, szarvasmarha. Másrészt a mezőgazdaság hanyatlása sem volt általános jelenség, magában Nyugat-Németországban is fejlődött és kiterjedt pl. a szőlőművelés. 5 Past and Present. 1954. 5., 6. sz. 6 E. A. KOCMHHCKMM—C. A- CK33KHH: HcTopHsi cpenHHx BeKOB. Tom I. (MocKBa, Pocy«, Η3Π. nojiHT. JlHTepaTypbi 1952. 381. s küv. 1.) 1 J. Macek ugyanígy: Századok, 1953. 675.1. — F. Graus·. Krise feudalisinu ve 14. století. (Historicky sborník. I. Praha, 1953.)
