Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György: Konferencia a huszitizmus két elméleti problémájáról 477

KONFERENCIA A HUSZITIZMUS Kft Τ ELMÉLETI PROBLÉMÁJÁRÓL 479 a népi tömegekre, némi béremelkedés bekövetkezése, amely fontos a városokban. A feudalizmus válságának fontos tényezője az osztályharc erősödése. Evvel a harmadik tényezővel a XIV. században mindenfelé találkozunk. (Ebben Graus Koszminszkijjal ért egyet.) Graus összehasonlítja a mozgalmak tömegességét, a klérus és a világi feudalizmus ellen irányulását, a mozgalmak monarchikus ideológiáját, a feudális fényűzés elleni fellépést s a feudális urak tömegek elleni fellépéseinek közös vonásait. Az eltérő vonások okai is közösek. A negyedik közös vonás az ideológiában, az irodalomban izmosodó antifeudális, egyházellenes társadalomkritika és a feudális apológia. Az ötödik jegy a leginkább lényegbevágó. Graus a termelőerők stagnálását, mint a válságjelenségek okát (Hilton nézete) visszautasítja. Graus kiemeli, hogy a termelés stagnálása bizonyos értelemben a feudális termelési mód állandó jellemvonása. A termelési folyamat csak a kapitalizmus kezdetével változik. A feudalizmus válsága azonban nem a kapitalista viszonyok jelentkezése, mert ez utóbbi jelenségek még gyengék, csak egyes városokban lelhetők fel, de a vidék változásait és válságát nem magyarázzák meg. A jelenségek közös főoka Graus szerint a pénz járadékra való tömeges áttérés. Ez nagy pénzcirkulációt, reális piaci árat feltételez, s bérmunkás réteg fennállását. Graus fejtegetéseit Engelsnek a pénz társadalomdifferenciáló hatásáról adott jellemzésére alapította. A tömeges átmenet a pénzjáradékra a falusi népesség megerősödött differenciálódását idézte elő, megerősítette az árutermelést ós mindenekelőtt a pénz jelentőségét. Ahol a városok meg tudták törni a feudalizmus ellenállását, ott megnyílt az út a kapitalizmushoz, ahol nem, ott stagnálás vagy visszaesés következett be. Kavka maga is megemlítette, hogy Graus még nem eléggé konkretizálta téziseit, ezek kidolgozását a konkrét cseh anyagon, a falusi nép történetéről szóló munkája második kötetében kell megadnia. Csehországban Graus tézisei szerint a tömeges átmenet a járadék pónzformájára a XIII. században lejátszódott. A fejlődést nyilvánvalóan siettette a cseh ezüstkitermelés. A XIV. században már általánosan uralkodó a pénzjáradék, napszámosok jelentkeznek a vidéken ós a városokban. A napszámosok azonban a vidéken természetesen nem alkottak külön osztályt. Sem a vidéken,, sem a városokban nem alakulnak kapitalista viszonyok. Graus szerint a feudalizmus válsága Csehországban több jelenségen lemérhető a XIV. század közepe óta : az áremelkedésen, a pénzérték csökkenésén, az osztályharc tömeges erősödésén, az alsóbb nemesség előrehaladó hanyatlásán; a megerősödött társadalomkritilián, mindenekelőtt az egyház elleni bírálaton. A belső piac elemei kezdenek létrejönni a pénzjáradék segítségével. Csehországban 30 város volt egyenkint 3,000 lakossal, Prága városainak lakossága pedig összesen kb. 30.000 volt. A termékek előállításának tehát növekednie kellett. Nagy volt e folyamatok társadalmi visszahatása is. Folyik a telekosztódás. Harc indul a belső piacért a feudális urak különböző csoportjai között (nagyurak és kisnemesek rétege, világi feudális urak és egyházi hierarchia, feudális urak és' a király között). Megerősödött a prágai és kutná horai patríciusok falusi birtoklása, a két város patríciusainak kezén száznál több falu volt. Kutatni kell, mekkora volt a pápai kúria pénzügyi szerveinek szerepe mindennek pénzért való eladásában! Az uralkodó osztály mindezen okok miatt nem volt· képes egyöntetűen fellépni. Az egységes pénz kialakulása, állapítja meg Graus, igen nagy nehézségekbe ütközött. A vidéki lakosság elszegényedése csökkentette a vásárlóerőt. A feudális urak belső vásárlóereje nem nőtt : főleg a nemzetközi kereskedelem tárgyát alkotó luxuscikkeket vásároltak. A városi patriciátus kiuzsorázó tevékenysége az iparos polgárság egy részét szegényítette el. A válság Csehországban Graus szerint nem vezetett — mint pl. Angliában — a feudalizmus lehanyatlására. A feudalizmus első válságát .Csehországban nem valamiféle kapitalista viszonyok idézték elő, nem vezet polgári forradalomra. Befejezésül Kavka összefoglalta a vitás kérdéseket. Kiemelte, hogy »feudalizmus válsága« ma még csak munkahipotézis. A probléma súlypontja a termelés kutatásában áll. A mezőgazdasági termelés nincs még eléggé feltárva. A feudalizmus válsága nem a feudális rendszer válságát, nem a feudalizmus felbomlását jelenti, a XXV. században nincsenek kapitalista viszonyok. A »feudalizmus válsága« felfogása abból a szempontból is jelentős, hogy módszerbeli ösztönzést ad, hangoztatta Kavka elvtárs. A meginduló vita nem érintette erősen a beszámoló fő téziseit, inkább a terminológiai tisztázás, a konkretizálás célja vezette a felszólalókat. J. Maeek mindenekelőtt kijelentette, hogy korábban helytelenül használta a feudalizmus általános válsága kifejezést, mert nincs szó kapitalista jelenségekről, polgári forradalomról. R. Urbánek a túlzásba vitt absztrakció veszélyére hívta fel a figyelmet, s 'az általános jelenségeken alapuló munkahipotézis alkalmazásánál a huszitizmus speciális kérdéseire utalt. Egyúttal értékelte J. Macek önkritikáját. V. Husa igen szkeptikusan nyilatkozott Graus téziseiről. A huszitizmus szerinte nem két külön társadalmi formációt választ él, hanem