Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György: Konferencia a huszitizmus két elméleti problémájáról 477
KONFERENCIA A HUSZITIZMUS KÉT ELMÉLETI PROBLÉMÁJÁRÓL Az 1953. évi budapesti történészkongresszus egyik határozata alapján a csehszlovák történészek szerkesztésében folynak a csehországi huszita forradalmi mozgalom fő kérdéséit és európai visszhangját tárgyaló nemzetközi tanulmánykötet munkálatai. Ennek a munkának volt fontos állomása a kötet szerzőinek és a huszitizmussal foglalkozó cseh történészeknek összejövetele a Mélnik melletti liblicei alkotóházban 19Ő4. november 26—27-én. Ezen a munkakonferencián olyan elméleti fontosságú kérdéseket vitattak meg, amelyek a magyar történeti irodalomban eddig alig kaptak megvilágítást. A konferencia előkészítéseként a kötet munkatársainak zöme előre elkészítette téziseit, így Frantisek Graus a feudalizmus első válságáról a XIV. században, Josef Macek a nemzetiségi kérdésről a huszita forradalmi mozgalomban. Elkészültek a tézis.ek a huszitizmus németországi (Horst Köpstein), lengyelországi (Ewa Maleczyúska) visszhangjáról, a huszitizmus visszhangjáról a Román Népköztársaság területén (Ludovic Demeny) és a magyar népben (Székely György). Tanulmány készül még a huszita forradalmi mozgalom szlovákiai visszhangjáról is. A huszitizmus nyugat-európai hatásairól Α. I. Ozolin szovjet történész ír a tanulmánykötetben. A konferencián képviseltették magukat a Szovjetunió (Α. I. Ozolin docens, Szarátov), a Lengyel Népköztársaság (E. Maleczynska professzor, Wroclav), a Román Népköztársaság (L. Demeny aspiráns, Cluj), a Német Demokratikus Köztársaság (H. Köpstein aspiráns, Berlin) és a Magyar Népköztársaság (e sorok írója) tudományos szervei. A megbeszéléseken nagy számban vettek részt a középkori történelemmel foglalkozó cseh történészek, élükön Rudolf Urbánek akadémikussal, a huszitizmus történetének régi érdemes művelőjével. Az. első napirendi pontnál Josef Macek államdíjas, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, a másodiknál Vá lav Husa, a prágai egyetem tanára elnökölt. A találkozó újabb alkalom volt tudományos és baráti kapcsolataink közvetlenebbé tételére. A baráti légkörben lefolyt vita résztvevői egyfelől az általános európai fejlődés fővonalainak feltárására törekedtek, másrészt az Európa egyes részeire jellemző sajátosságokat mutatták meg, valamint az egyes országok konkrét történelmi problémáit vetették fel a két napirendi ponttal kapcsolatban. A konferencia olyan kérdéseket tárgyalt, amelyek kidolgozása elősegíti majd az európai történelem fontos törvényszerűségeinek világosabbá válását, a közép- és kelet-európai népek, valamint a francia nép közös haladó hagyományainak feltárását. 1. A feudalizmus „első válsága" Az első napirendi pont előadója — F. Graus szovjetunióbeli tanulmányútja miatt — Frantisek Kavka docens, a prágai Károly Egyetem Filozófiai-Történeti Karának dékánhelyettese volt. Referátumában a XIV, századi európai osztályharcok összefüggéseit tárgyalta, különös tekintettel a huszita forradalmi mozgalomra. Ε korszak központi kérdése a feudalizmus válsága — emelte ki az előadó. A huszita forradalmi mozgalom cseh kutatói behatóan foglalkoztak a különösen erős európai felkelések és okaik közös vonásaival. Ε tekintetben jellemző példaként utalt J. Macek és F. Graus munkáira. Graus a huszita forradalmi mozgalommal zárta le a feudalizmus válságának első fázisát. Kavka rámutatott áz európai fejlődós két sajátos tendenciájára : Nyugat-Európában
