Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

A DUALIZMUS RENDSZERÉNEK ELSŐ ÉVEI MAGYARORSZÁGON 43 másul venni — abban állt, hogy meglátta : a kiegyezés egy óhatatlanul pusztulásra ítélt birodalom sorsával kötötte össze hazánk jövőjét ; hogy »előre látta a . . . kiegyezéssel járó külpolitikai, európai veszedelmeket«. Kossuth levelei — az ellenséges cikkek áradata, a. szennyes rágalomhadjárat dacára, amellyel a Deák-párt és sajtója fogadta — igen nagy hatást keltettek idehaza. A levelek jórészt a szélsőbal lapjában, a Magyar Újságban jelentek meg, a szélsőbal befolyását erősítették. Hatásukra jellemző, hogy nyomukban számos törvényhatóság, valamint Abony és Eger városa bizalmi nyilatkozatokat küldött Kossuthnak. A kormány erőszakos módon lépett fel. Augusztus 29-én éjjel rendőrök szállták meg a Magyar Újság nyomdahelyiségét s a váci levelet tartalmazó lappéldányokat és brosúrákat lefoglalták. Szeptember 14-én a belügyminiszter rendeletet bocsátott ki a törvényhatóságokhoz, amelyben Kossuthot a »haza elleni hűtlenség bűnével«, a bizalmi nyilatkozatot tett törvényhatóságokat bűnrészességgel .bélyegezte, s »mindazokat, kik ezentúl ily szellemű indítványt emelnének vagy pártolnának«, bíróság elé állítással fenyegetett meg. Október 9-én az Eger elleni fellépést megtagadó Heves megyébe királyi biztost küldött ki,. aki a megyegyűlést feloszlatta s a megye önkormányzatát felfüggesztette. Nem sokkal később a Magyar Újság szerkesztője, Böszörményi László képviselő mentelmi jogát az országgyűléssel felfüggeszttette, ellene sajtópert indíttatott és elítéltette. A beteges Böszörményi — aki a szélsőbal legharcosabb, legkövetkezetesebb politikusa volt — utóbb a börtönben halt meg. Kossuth nevének varázsa vitte előre a szélsőbal szervezkedését akkor is, amikor megkísérelte, hogy a szabadságharc katonáit tömörítő honvédegyleteken keresztül teremtsen széleskörű mozgalmat előbb a kiegyezés megkötése, majd a közös ügyek ellen. A kormány kezdettől fogva »szorongó érzésekkel« figyelte a honvédegyletek »agitatórius viselkedését« ; már 1867 tavaszán határozatot hozott, hogy azokat éber felügyelet alá kell helyezni, mint amelyek »status in statu-t akarnak létrehozni« ; utóbb a renegáttá vált 48-as honvédtábornokokat, Klapkát és Perczeit igyekezett felhasználni a 48-as hagyományokért és Kossuthért lelkesedő honvédegyletek leszerelésére ; végül az október 6-ra — a 13 tábornok aradi kivégzésének évfordulójára — tervezett országos gyűlésüket betiltotta, működésüket pedig jóváhagyott alapszabályokhoz kötötte, s csupán segélyezésre korlátozta. A honvédegyletek politikai tevékenységének megakadályozása után a szélsőbal »demokrata körök« szervezéséhez látott. Az elsőt Pesten alapították még 1867 november—decemberében ; majd Kossuth tanácsára, akit Madarász 1868 elején Turinban meglátogatott, a szervezés vidéken is gyors ütemben indult meg, kapcsolódva egy tömeges kérvényezési akcióhoz : a közös ügyek ellen tiltakozó, az országgyűléshez intézett »petíciók« sorozatához. A mozgalom szervezői között voltak földbirtokosok is, de a többség vidéki ügyvéd, tanító, »polgár«, »gazdaember« : jómódú parasztok, iparosok. A veszprémi demokrata kör létrejöttéről pl. így adtak hírt a Magyar Újságnak : »A papi befolyástól ment polgárok megalakítják a demokrata kört. Helyesen. A papok és a hivatalnokok hadd éljenezzék Perczeit : a nép sorakozzék nyíltan és határozottan a 48-as lobogó alá.« Kecskeméten — ahol »a gazdálkodó és iparos osztály mind 48-as« — Asztalos János ügyvéd szervezte a demokrata kört ; az ünnepélyes alakuló gyűlésen, 1868 februárjában már tízezerfőnyi lelkes tömeg várta a Pestről leutazó Madarász Józsefet és társait. A demokrata körök mozgalma 1868 tavaszán egyre jobban kiszélesedett : erejét az adta, hogy