Századok – 1955
Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451
VITA A MAGYAROKSZAG TÖRTÉNETE CÍMŰ EGYETEMI TANKÖNYV MÁSODIK KÖTETE ELSŐ FELÉNEK VITÁJA Az egyetemi tankönyv 1790—1849 közti korszakot tárgyaló, első kidolgozásban most elkészült II/l kötetének vitája 1954. november 4—20. között folyt le a Magyar Munkásmozgalmi Intézet előadótermében. A tankönyv 1790—1825 közötti részének Varga Zoltán debreceni, 1825—1848 közötti részének pedig Mérei Gyula szegedi professzor volt a szerzője. Az 1848—49-i forradalom és szabadságharc történetét Spira György, a nemzetiségek történetét pedig Arató Endre, a Magyar Tudományos Ákadémia Történettudományi Intézetének munkatársai írták meg. A vita, melyen Mód Aladár professzor elnökölt, a korábbi tankönyvrészletek vitáihoz hasonlóan történettudományunk a tárgyalt korral foglalkozó művelőinek széles körét mozgósította. A meghívott résztvevők s közülük a hozzászólók nagy száma* méltóképpen mutatta, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak történészeink az egyetemi tankönyv, a magyar történelem új nagy szintézise munkálatainak. A vita során a korszak jóformán minden lényeges problémája többnyire sokoldalú, sokszempontú módon tárgyalásra került, bizonyságot tévén történettudományunk utóbbi években történt fejlődéséről : történészeink egyre elmélyültebb szakmai tudásáról, elvi igényességének növekedéséről s a vitatkozó kritikai szellem megerősödéséről. A vitatkozásra különös lehetőséget nyújtott az a körülmény, hogy maga a kor — mint arra összefoglalójában Mód Aladár rámutatott — egyrészt nemzeti történelmünk egésze, másrészt az új hazafias egység eszmei megalapozása szempontjából kivételes jelentőséggel bír. »Különleges jelentőséget ad a kor helyes tárgyalásának az a körülmény — hangsúlyozta Mód Aladár —, hogy a reformkor : a fokozatos fejlődés és 1848—49 : a forradalmi korszak viszonyának helyes értékelése próbaköve és szerves része népfrontpolitikánk ideológiai megalapozásának ; előfeltétele annak, hogy szélesebb és az egész haladó nemzeti örökséget magában foglaló alapra helyezzük hazafias nevelésünket. Az átmenet helyes elemzésének igen komoly elméleti jelentősége van a marxizmus saját korunkra való helyes és alkotó alkalmazásának megalapozásában és megértésében. S bár a két átmenet tartalmában és formájában nyilván alapvetően különbözik, a marxizmus mégis a jelen kérdéseinek megalapozása szempontjából foglalkozik a polgári fejlődós, a polgári forradalom kérdéseivel. A kapitalizmus általános válságának elmélyülése, a szocializmus táborának megerősödése világszerte kiszélesíti az átalakulás útját : új és szélesebb rétegek bevonását teszi lehetővé a reakció főerőinek elszigetelésébe s — mint a népi demokráciában — új formáit s lehetőségeit tárja fel a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetnek. Ennek során különleges jelentősége van az eszmei harcnak : a munkásosztály forradalmi örökségének a nemzetközi és nemzeti haladás egész örökségével való egyesítésének.« Ε bonyolult kor ábrázolásánál — mint Mód Aladár a továbbiakban kiemelte — a tankönyv első marxista kísérlet a korszak tudományosan rendszeres feldolgozására, eddigi eredményeink összefoglalására, egyben továbbfejlesztésére. * Hozzászólásaik sorrendjében a vitában a következők szólaltak fel : Nov. 4. : Barta István, Kosáry Domokos, Balogh György, Révész Imre, Vörös Károly, Berend Iván, Sándor Vilmos. — Nov. ti. : Kovács Endre, Ember Győző, Benda Kálmán, Barabás Tibor, Szántó Imre, Szabad György, Glinst Péter. Bánki György, Tilkovszky Lóránt. — Nov. 8. : Unger Mátyás, Borús József, Gerhard Schilfert. I. Tóth Zoltán'. Berkó István, Makkai László, Trócsányi Zsolt, Csizmadia Andor. M. Császár Edit, Lukács Lajos. — Nov. 13. : Hanák Péter, Kató István, Dezsényi Béla, Gyömrei Sándor, Kemény G. Gábor, V. Waldapfel Eszter, Földes Éva. — írásban adta be hozzászólását Klein Jánosné és Heckenast Gusztáv. — Nov. 20-án került sor a szerzők válaszára és Mód Aladár professzor zárószavaira.
