Századok – 1955

Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451

452 VÖIIÖS KÁROLY Ε munka során »a tankönyv lényegében helyesen támaszkodik eddigi eredményeinkre : a haladó nemzeti történetírás és az új marxista történetírás eddigi eredmenyeire. A korszak feldolgozásában lényegében egyezik a marxista történeti értékelés eddigi megállapításaival ós értékelésének alapvonalával. A kor marxista történelmi értékelését — az eddigieket messze felülmúló — gazdag történeti anyag feltárásával és rendszerezésével támasztja alá, illetve viszi tovább. Űj és gazdag anyagot ad olyan, a marxista történetírás által eddig leginkább feltárt területen is, mint a 48—49-es forradalom és szabadságharc története. Végül külön ki kell emelni a tankönyvben a nemzetiségek történetének a feldolgozását. Első ós igen gazdag anyagot magában foglaló és igen komoly kísérlet az a magyar történetírás e téren meglevő mulasztásainak felszámolására, a magyar nép történetének a Magyarországon élő testvérnépek történetével való egyesítésére.« Ugyanekkor azonban a tankönyvnek megvannak a maga hiányosságai is, melyek — mint Mód Aladár a továbbiakban kifejtette — általában a munka nem elég következetes elvi megalapozottságában keresendők. Ennek következtében főleg a nemzettéválás kérdésének, a gazdasági alap ábrázolásának, a Martinovics kérdésnek, a reformkor egésze s az egyes társadalmi osztályok politikai magatartása értékelésének, a nemzetiségek története előadásának, végül a kultúrtörténet kérdéseinek kapcsán támadtak viták. De megtárgyalták a szöveg tankönyvszerűségének kérdéseit is. Természetes, hogy e viták során a hozzászólók — elsősorban az idő rövidsége miatt — nem annyira a tankönyv pozitív vonásait emelték ki, mint inkább e meg nem oldott kérdéseket vetették fel s igyekeztek megvilágítani. 1. A nemzettéválás kérdéseinek megfelelő ábrázolása a kötet számára különös jelentőséggel bírt egyrészt azért, mert e problémát már az előző tankönyvkötet is meglehetősen hiányosan fejtette ki, másrészt mert tulajdonképpen a tárgyalt korszakban fejeződik be a magyar burzsoá nemzet kialakulása. A tankönyv azonban e folyamatról éppen a magyar nemzet viszonylatában nem tudott kielégítő képet adni elsősorban azért, mert — mint arra a hozzászólók egyöntetűen rámutattak — a gazdasági alap kérdéseit hiányosan kezeli. Ennek következtében — mint azt I. Tóth Zoltán kifejtette — a könyv a folyamatot nem tudja egységben ábrázolni : a fejlődés gazdasági, politikai és kulturális oldalainak összekapcsolása így nem elég világos, sőt a kulturális fejlődés mintegy elszigetelt önálló látszatlétet nyer. A nyelvkérdés tárgyalása pedig, mely legalkalmasabbnak látszik a nemzettéválás folyamatának széles bemutatására, nem választja el elég következetesen a magyar nemzeti fejlődés belső tartalmát azoktól a jelenségektől, melyek az idegen elnyomás és sok nemzetiségű állam következményei (államnyelv, magyarosítás). Ezek világos és rendszeres megkülönböztetésepedig nagyban elősegítené a nemzettéválás bonyolult folyamatának világosabb, érthetőbb, meggyőzőbb ábrázolását. A nyelvkérdéssel kapcsolatos problematika elvi kifejtése a kérdés felbukkanásakor elősegítené a széttagolt tárgyalás egységének kialakulását. 2. A gazdasági alap általános ábrázolásának egyes, főleg elvi hiányosságai ugyancsak számos tanulságos, elsősorban kiegészítő és a dolgok mélyebb összefüggésére utaló hozzászólásra és vitára adtak alkalmat. a) Handle Péter Magyarország gyarmati helyzetének sajátos vonásaira hívta fel a figyelmet. Míg ui. Marx szerint valóságos gyarmaton szabad föld van és a föld kisajátítása a gyarmatosítók javára megy végbe, Magyarországon a gyarmati helyzetnek az a sajátossága figyelhető meg, hogy mivel itt a földtulajdon a gyarmatosított ország földbirtokosainak kezében van, az ország az eredeti felhalmozásnak nem pusztán szenvedő tárgya, hanem részben alanya, részese is. Ezt elősegíti Magyarország bizonyos fokú autonómiája is, mely még mint a feudális korból öröklött sajátosság, a Monarchiában külön súlyt adott neki. A kapitalista viszonyok így elsősorban belső fejlődés következtében alakulnak ki, megteremtve a polgári forradalom sikeres végrehajtásának előfeltételeit. Ε sajátosságon kívül kiemelkedő még az a körülmény, hogy a gyarmati helyzet akadályozta a kapitalizmus, kifejlődését, sőt maga a gyarmatosító hatalom is feudális volt, melynek a feudalizmus konzerválása létérdeke. Ε tényezők így egyrészt elmélyítették, a nagyfokú kiéleződés következtében azonban bizonyos fokon gyorsították is a feudalizmus válságát, a kapitalizmus kifejlődését. b) A feudalizmus válságával kapcsolatban Berend Iván szerint, kinek fejtegetéseivel Mérei is egyetért, nem érződik megfelelően a 20,-as évek elején kibontakozó reformmozgalom, majd a forradalom bekövetkeztének szükségszerűsége, — azon hiba folytán, hogy szerzők a feudalizmus mélyreható válságának lényegót : termelőerők és termelési viszonyok ellentétét nem érzékeltetik végig. — Ugyanígy vita keletkezett a tőkés gazdaság kialakulásának erőteljesebb kibontakozását ábrázoló fejezet körül is. Hanák Ránki Györggyel és Berend Ivánnal vitatkozva — ők a belső piac kérdéseinek