Századok – 1955
Közlemények - Dolmányos István: A dekabrista felkelés magyarországi emlékei 425
A DEKA Bill STA FELKELÉS MAGYARORSZÁGI EMLÉKEI 437 Ezután ilyen megrázóan igaz jövendölést vetett papírra : »Láncok nélkül és vér nélkül ez a dráma nem fog befejeződni!«6 7 Közvetlenül ezután jön a naplójegyzet, talán legérdekesebb és egyben legproblematikusabb része, a felkelésről írt sorok záróakkordja : »Bárcsak ez ne érne engem! <<6 8 Ez utolsó mondat különös jelentőségű. Széchenyi a naplóírás csapongó műfajának megfelelően egy nagyszerű gondolattársítással messze távolodott a dekabristáktól és egy szempillantás alatt újra a hazai problémák kellős közepébe termett. Néhány mélyértelmű szóban valóban zseniális párhuzamot vont az orosz és magyar társadalom fejlődése között. Mintegy azonosította az ottani és a hazánkbéli problémákat és megjósolta a nagy forradalmi összecsapások eljövetelét. A dekabrista felkelés híre tehát rádöbbentette Széchenyit a reakció és haladás közötti döntő harc elkerülhetetlenségére, a forradalom történelmi szükségszerűségére. Amíg ez a felismerés feltétlenül dicséri, elmarasztalja más oldalról az a körülmény, hogy ebből nem a harc végigküzdésének következtetését vonta le, hanem a forradálomtól való félelmének adott kifejezést. Mindezek nyomán azonban tévedés lenne azt gondolni, hogy Széchenyi végülis a feudális reakció álláspontját tette magáévá. Ebben a korban a népforradalomtól való félelem és a haladás — sőt amint a dekabristák esetében látjuk, forradalmiság — még nem egymást kizáró dolgok. Arisztokratikus félelmei ellenére nem a dekabrista felkelés hóhéraival, hanem mártírjaival érzett együtt. Az utolsó mondat így — bármennyire is kicsendül belőle a forradalomtól való félelem — nem áll ellentétben az egész naplóbejegyzés szellemével. Sőt azáltal, hogy helyes párhuzamot von a két ország problémái között és igyekezett megtalálni a dekabrista felkelés tanulságait saját személyére vonatkozólag is — logikusan tette fel a koronát az orosz-magyar haladó kapcsolatok egyik legszebb emlékére. Széchenyi széles látókörű,. feltétlenül a haladó Európa színvonalán álló, Stendhallal rokon6 9 okfejtésének nagysága igazán csak akkor tűnik szemünkbe, ha nemesi kortársainak korlátok közé zárt gondolkodásmódjával vetjük össze. Míg ő képes felismerni az oroszországi események igazi társadalmi jelentőségét s elsősorban ezzel a kérdéssel foglalkozik, addig a nemesi közvélemény legnagyobb része csupán a tróncseréből következhető külpolitikai jellegű változásokat latolgatja. Az orosz-magyar -kapcsolatok szempontjából ez az országos Oroszország felé fordulás (amely nem egyszer haladó jellegű állásfoglalásokat is mutat) figyelemreméltó jelenség, azonban Széchenyi nézőpontjához képest jelentős elmaradást tükröz. Oserey Miklós számára is csak ennyit jelentettek az oroszországi események. Január 29-én írta Kazinczynak: »Lengyelországnak független helyreálását minden jólelkű ember óhajtja : de a Kosztain (nyilván Konsztantyin, D. I.) leveleiből nem azt lehet kihozni. Tsakugyan Sándor, az ő személyes tekintetével, más világra költözvén, — Európának pedig interesséje lévén, hogy Lengyel Ország az Orosz Birodalomtól elvállyon, — állhatatosan hiszem, hogy e meglesz nemsokára.«70 A titkösrendőri jelenté-67 »Ohne Ketten, ohne Blut wird dieses Drama nicht beendigt werden!« Uo. 68 »Ob es mich nicht trifft!« Uo. 69 Π. Ampán : OTrojiocKii BOCCTÎIHHH AENASPUCTOB Β OpaHqmi. Bonpocbi HcTopiw. 1952. JV» 12. 70 Kazinczy Ferenc Összes Müvei, III. osztály. Levelezése. XIX. k. Bpest, Akadémia, 1909, 515. 1.
