Századok – 1955
Közlemények - Dolmányos István: A dekabrista felkelés magyarországi emlékei 425
436 DOLMÁNYOS ISTVÁN" dekabrista felkelés hirét. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a középnemesség maradi része politikai beállítottsága és provinciálisán szűk látóköre miatt nem talált a maga számára semmi érdemlegeset az orosz forradalmi mozgalom hírében. A főnemes arisztokraták, még a reakciósok is, külpolitikai érdeklődés szempontjából ekkor messze megelőzték az uralkodó osztályok széles, még a táblabíró politikába ragadt tömegeit. Úgy gondoljuk, hogy ezért nem tekinthetjük véletlennek, hogy a dekabrista felkelés visszahangjának dokumentumai — a haladó és reakciós jellegűek egyaránt — főnemesi eredetűek. A dekabrista felkelés visszhangjának legkiemelkedőbb és legérdekesebb magyarországi emléke kétségkívül Széchenyi István 1826. január 24-én kelt naplóbejegyzése,6 3 Ezt ugyan az eredeti szövegezésben, német nyelven kiadta már Viszota Gyula, azonban az orosz vonatkozású részek méltatását a polgári történetírás mellőzte. Pedig nemcsak magyar, de egyetemes történeti szempontból is fontos dokumentumról van szó. Ez a felkeléssel rokonszenvező, együttérző jellegű naplóbejegyzés ritka emléke a dekabrista mozgalom közvetlen visszhangjának a kelet-európai országokban. Ezen a napon — néhány szó kivételével — Széchenyi csupán a dekabrista felkeléssel és annak következményeivel foglalkozott. Már a bejegyzés első mondatából kitűnik, hogy figyelemmel kísérte a dekabrista felkelés visszhangját. Mintegy elégedetlenül jegyezte fel, hogy Bécsben már nem beszélnek Oroszországról. (Ebből a megállapításból az is világos, hogy ott előzőleg beszéd tárgyát képezték az oroszországi események.) Ezután papírra veti véleményét a dekabrista felkelésről. Szerinte ami Oroszországban lejátszódott, az »harc az abszolutizmus és a népek jogai között,« 34 Széchenyi ezzel a megállapításával sok fejjel kiemelkedik összes magyar kortársai közül, de túltesz a dekabrista felkelésről megemlékező valahány polgári történészen is. Helyes értékelését további sorai is alátámasztják, sőt gazdagítják. Sándor cár haláláról szólva kifejezi azt a meggyőződését, hogy ezzel a civilizáció és felvilágosodás előrehaladásának út jában álló hatalmas akadály omlott össze.65 Tehát nagyon jól megérezte azt a lehetőséget, amelyet a cár halálát követő idők a haladás ügyé számára magukban rejtettek, s amelyet a dekabristák is — félretéve előbbi terveiket — igyekeztek kihasználni. Az, hogy a dekabrista felkelés 1825 decemberében és nem később zajlott le, kizárlólag ennek a felismerésnek következménye. Széchenyi ugyanakkor látta és leírta, hogy a lehetőséget valóságra váltani : ádáz harc kérdése a reakcióval. Mintegy megjósolta, hogy »az abszolutizmus szolgái, akiknek érdekei, exisztenciájuk a régi formákkal igen szoros kapcsolatban vannak, nem fogják a csatateret ellenfeleiknek átengedni. Még óriási birokra kelnek.«66 Széchenyi jól tudta, hogy a felkelést leverték. Jellemző azonban éleslátására, hogy e sorokban nem egy bukott mozgalmat értékel, hanem éppen a harc lezáratlanságára, annak későbbi alakulására mutatott rá. A sorok között helyesen olvasva nem kétséges, högy Széchenyi feltétlenül bízott a haladás oroszországi híveinek végső győzelmében. 63 Gr. Széchenyi István naplói. III. k. 12. 1. 64 »Es ist nun der Process oder vielmehr der Kampf zwischen Absolutismus, und dem Rechte (1er Völker.« Uo. 65 »Durch den Todt des Kaisers von Russland stürzte ein gewaltiger Damm ein, der dem Strom der Civilisation und der Aufklärung entgegen stund.« Uo. 66 »Soleicht werden aber die Diener des Absolutismus, deren Interesse, deren Existenz mit den alten Formen in so enger Verbindung ist — das Schlachtfeld ihren Gegnern nicht überlassen. Sie werden sich noch gewaltig herumschlagen.« Uo.
