Századok – 1955
Közlemények - Dolmányos István: A dekabrista felkelés magyarországi emlékei 425
A DEKA Bill STA FELKELÉS MAGYARORSZÁGI EMLÉKEI 429 ikben csaknem osztatlanul uralkodott az az illúzió, hogy az osztrák segítséggel lehet legkönnyebben kilábalni a dekonjunktúrából is. Az egymással ellentétes tendenciák erőviszonyait jól feltárta az 1825— 27-es országgyűlés. Itt ugyan mutatkozott, bizonyos ellenállás, azonban a rendek a legfőbb kérdésekben mégis visszavonultak és .megalkudtak. A baloldal még nem fordult valójában a nép felé és ezért nem is akart reformot. A feudalizmus elleni harc vonalán semmi előrehaladás nem történt. A belső átalakulás kérdésére tehát az 1825—27-es országgyűlés nemessége reakciós választ adott és ebből következett, hogy a függetlenség kérdésében sem tudott eredményt elérni.2 0 Ilyen körülmények között a haladás politikai képviseletére elsősorban csak az uralkodó osztályok felső rétegének legjobb, légvilágosabban látó, elsőrendűen művelt és környezetükkel bizonyos fokig szembefordult fiai vállalkozhattak. Ezek táborában találjuk ekkor az idősebb Felsőbüki Nagy Pált, aki országgyűlési fellépéseivel ekkor még inkább, mint azelőtt — Berzsenyi szavaival — »mint egy őr-Cato feddte a világot«. Itt találja meg a helyét a 35 éves Széchenyi István is, az ifjú mágnások közül kikerülő, viszonylag haladó gondolkozású körével együtt. Ez a »reunió«-nak nevezett zártkörű ellenzéki csoport egy ebből a célból bérelt lakásban cserélte ki mérsékelten demokratikus nézeteit.21 Ki mertek mondani vagy végig merészeltek gondolni egy-két olyan igazságot, amely a haza sorsáért aggódókat eltöltötte. A kormányzat szemében emellett még az is bűnük volt, hogy francia újságokat olvastak,2 2 s ha kellett, nem állottak meg nézeteik hirdetésénél, hanem tettekkel is alátámasztották azt, mint Széchenyi István, aki 1825 végén teszi meg ismert felajánlását a Magyar Tudományos Akadémia megteremtése érdekében. A reunionisták kezdetleges szervezkedését és a haladás maroknyi táborának fellépését a fendalis reakció igen komolyan vette. Nagy Pálnak már nem azt kiabálták vissza az országgyűlésen, mint annakelőtte, hogy »ne bolondozzon !«. Maga így emlékszik vissza erre az osszággyűlésre : »... néha majd inkább arról kellett gondolkodnom, hogy hol csinálta az ács a nyílást, mert csak úgy omlott rám a »demokrata, jacóbinus . . . <<23 Széchenyi, Wesselényi Miklós, valamint Dessewffy József és az egész »reunió« minden lépését titkosrendőrökkel lesették, leveleiket ellopatták vagy elkobozták. Betörtek a reunió helyiségeibe. A sajtóban nem kaptak helyet haladó szellemű megnyüatkozások. A cenzúra sorvasztotta a nyomdát. Még az országgyűlési tanácskozások közlését sem engedték meg.2 1 S így Felsőbüki Nagy Pál kiváló, nagy gondolatokat megcsillantó beszédei csak kivonatosan, kéziratos közlemények és emlékezések formájában kerültek közkézre. Jósika Miklós később visszaemlékezve, találóan jellemezte a kort : »Nálunk otthon már egy süket, hangtalan mozgalom vette kezdetét, vagy szabatosabban szólva, tengette szánalmas létét. — Az ember, kinek keze-lába meg van kötve, ki mindenütt a lánczot hallja csörgetni, lia valami után nyúl, ki kémekkel van körözve, kinek legmeghittebb leveleit a fekete kamara baglyai olvassák, ki — ha ír, felét kihúzzák, lia szól, a szájn 20 Egyetemi tankönyv, II. k. idézett rész, 182. 1. 21 Görczüni Dénes: Titkos szövetség 1825-ben. Alkotmány. 1006. jún. 3. ; Takáts Sándor: Kémvilág Magyarországon. Bpest, é. n. ; Viszota Gyula: Széchenyi naplói. II. k. CXXVIII., CXXXIV., CXXXVI. 1. 22 Takáts, i. m. 86. 1. 23 Tóth Lőrincz: Felsőbükki Nagy Pál emlékezete. Bpest, Eggenberger, 1873. 50. 1. 24 Vaszary Kolos: Adatok az 1825-i "országgyűlés történetéhez. Győr, 1883. 1. 1
