Századok – 1955
Közlemények - Dolmányos István: A dekabrista felkelés magyarországi emlékei 425
430 DOLMÁNYOS ISTVÁN" kosarat illesztik ajkaira, — ítéljen ez idő felett.«2 5 1826 elején tehát a magyar politikai életben csak Széchenyi és köre, valamint Felsőbüki Nagy Pál képviselte — ha bizonyos fokig felemásan is — a haladást. Ha rokonszenvnyilatkozatokat keresünk a dekabristák mellett — nyilvánvalóan csak náluk találhatjuk. Szűk körük már eleve meghatározza az együttérző viszhang terjedelmét.2 6 II Kíséreljük meg vázolni a kutatás szerény pozitív eredményét. Nézzük mindenekelőtt a sajtót. . A legjelentékenyebb magyar és német nyelvű lapok bőségesen foglalkoztak az oroszországi eseményekkel. A »Magyar Kurír« 1826-ban megjelent első száma a bécsi német nyelvű újságok közleményei nyomán tudósít Sándor cár taganrogi haldoklásáról, idéz a haldoklás napjaiban kiadott orvosi jelentésekből és hírt ad a halál beálltáról.2 7 Mindezt az állandó »Orosz birodalom« című rovatában közölte. Néhány nap múlva (ekkor egyébként is csak hetente kétszer jelentek meg az újságok) azt tapasztalhatjuk, hogy a lapból szinte mindent kiszorítanak az orosz vonatkozású közlemények. A harmadik szám a szentpétervári francia nyelvű lap alapján közölte az orosz trónvaltozással kapcsolatos cári kiáltványt, és megkezdte Sándor cár két fia, az idősebb Konsztantyin és az ifjabb Miklós közötti iratváltásnak, valamint azoknak az aktáknak közzétételét, amelyekben Konsztantyin Miklós javára lemondott a 25 Emlékirat. Pest, 1865. IV. k. 106—107. 1. 26 És még ezt a kevés dokumentumot is igen komoly fáradalmakkal lehet felkutatni. Eötvös Károly már a múlt században »homályos éveknek« nevezte az 1825— 26-os esztendőket. (Eötvös Károly : A homályos évek. Egyetértés. 1884. 359. sz.) Gazdag emlékiratirodalmunk erről az időszakról nem maradt fent. Azok az emlékiratok viszont, amelyek későbbi időszakot tárgyalnak, s ezeket az éveket csak futólag érintik, nem nyújtanak helyes képet, mert a szerzők szeme elől a későbbi nagy események — orosz—magyar vonatkozásban a lengyelországi felkelés — eltakarták a 25-—27-es éveket. Mivel a sajtó nem írhatott az ország igazi életéről, így forrásértéke is csekély. Ilyen körülmények között a levelezés és a napló vált a legjobb forrássá. A levelek közül viszont éppen a legértékesebbeket elkobozták vagy ezek idővel megsemmisültek. A naplóirodalom pedig éppen erre az időszakra vonatkozóan, véletlenül-e vagy sem, de fehér foltot mutat. Széchenyi leveleinek múlt század végi legteljesebb gyűjteményében az egész 1826-os évből csupán egyetlen egyet találunk, azt sem januárból, amikor a legfontosabb lenne, hanem május ötödiki keltezéssel. (Gróf Széchenyi István: Levelei. Összegyűjtötte Majláth Béla, Bpest, 1889. I. k.) A Bártfai—Szabó-féle Széchenyi-adatgyűjtemény sem közöl semmit január -február hónapból. (Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez. [1808 -I860.] Bpest, 1943. I—II. k.) Az Országos Levéltárban csak egyetlen januárban kelt Széchenyi-levelet találtam, az is azt panaszolja, hogy Wesselényi Széchenyivel együtt betegséggel küszködött. (O. L. Széchenyi István gyűjtemény. 1826.) —· (Tehát valószínűleg ekkor kevesebb levelet is írtak.) Wesselényi ifjúkori naplói szintén üresen hagyják a január hónap elejét. (Kardoss Samu: Wesselényi Miklós ifjúkori naplói. Régi Okiratok és Levelek Tára. (1905 — 6.) Hiányzik az 1826-os évi anyag teljesen Dessewffy József levelezéséből. (Gróf Dessewffy József Munkái. IH. k. Levelek. 1888. Kiadta Ferenczy József.) A Tudományos Akadémia kézirattárában őrzött Dessewffy József-féle »Irományok« megvizsgálását rendezetlenségükre hivatkozva nem tették lehetővé számomra. (Jelzet : »Rendezetlen, 24., 25., 31., 32., 39.) Ha ilyen hiányosságok mellett mégis találunk adatokat a dekabrista felkelés hatásáról, úgy ezeket, bármilyen kevés számúak is, igen meg kell becsülni. 27 Magyar Kurir. 1826. I. 1. sz.
