Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

A DUALIZMUS RENDSZERÉNEK ELSŐ ÉVEI MAGYARORSZÁGON 39 Sokatmondó már maga az a tény, hogy nem a többségi párt vezére, a középbirtokos Deák Ferenc lett a miniszterelnök, hanem a nagybirtokos arisztokrata gróf Andrássy Gyula. Andrássy jellegzetes pályafutás után került a miniszterelnöki székbe. 1848—49-ben részt vett a szabadságharcban, majd a magyar kormány konstantinápolyi követe volt ; de amikor 1851-ben távollétében halálra ítélték, már gyökeresen szakított addigi politikai álláspontjával : családjától kapott dús pénzküldeményekkel kényelmessé tett londoni és párizsi »emigrációjában« élesen szembefordult a Kossuth-emigráció politikájával és az Ausztriával való megegyezés szükségéről cikkezett. Ezt a vonalat vitte tovább otthon — miután 1857-ben hozzátartozói amnesztiát eszközöltek ki számára —, utóbb a kiegyezési tárgyalásoknak Deák mellett fő részeseként ; ahol — mint a polgári történetírás is rámutat — »egyénileg hajlandó volna az opportunitási szempontoknak Deáknál nagyobb teret engedni«. ïgy vált a lojális és teljesen »udvarképes« gróf a miniszterelnöki méltóságnak az uralkodó által is szívesen látott biztos várományosává. Amikor 1867 februárjában Deák nem vállalta a kormányalakítást, hanem Andrássyt mint »providenciális« államférfit javasolta miniszterelnöknek, voltaképpen eldöntött kérdésnek adott parlamentáris formát, s éppen azt juttatta kifejezésire:. szükségszerű, hogy a kiegyezés miniszterelnöke arisztokrata legyen. De nemcsak.a miniszterelnök, hanem a kormány tagjainak többsége is arisztokraták közül került ki. így a szakminiszterek legtekintélyesebbje, báró Eötvög.József, aki a vallás- és közoktatásügyi tárcát látta el, csakúgy mint a*¥S^as kormányban. Persze nagy utat tett meg azóta ő is : 1848 őszén, a sorsdöntő szeptemberi napokban Németországba menekült ; a szabadságharc veresége után csakhamar hazatért, s a továbbiakban a Béccsel való együttműködés szószólójává vált, irodalmi és parlamenti működésében s a kiegyezési tárgyalásokon ; liberális és alkotmányos eszméinél is nagyobb jelentőséget tulajdonítva az erős, »ésszerűen központosított«, minden forradalmi mozgalomnak gátat vető államhatalom, az egységes és hatalmas monarchia követelményének. Nagybirtokos volt — s pár év múlva grófi rangot kapott — Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, aki már az abszolutizmus korában is kiterjedt uziéti tevékenységet folytatott ; a kiegyezési tárgyalásokon — ahol gazdasági szaktekintélyként vett részt .—r Deáknál ugyancsak messzebbmenő engedményekre volt hajlandó ; s mint miniszter is tovább folytatta az üzletelést. Ezt. a sort egészítette ki a bécsi Burg termeiben otthonosan mozgó, főleg a sportban jártas báró Wenckheim Béla belügyminiszter, az erdélyi nagybirtokos gróf Mikó Imre közlekedés- és közmunkaügyi miniszter, s végül gróf Festetich György, mint a király személye körüli miniszter. Két hely jutott csak az Andrássy-kormányban a nagybirtokos-osztályon kívül állóknak : S, kereskedelmi minisztérium élére a középbjrtokos Gorove István került, aki 1849-ben békepárti volt, utóbb emigrációban élt, 1861 óta pedig a Deákpárt buzgó tagjaként szerepelt ; az igazságügyminiszteri széket a polgári származású Horvát Boldizsár töltötte be, aki a szabadságharc leverése után rövid fogságot szeirvedett, kiszabadulása után gyümölcsöző ügyvédi gyakorlatot folytatott, a kiegyezés körüli időben pedig lojális beszédeivel s Kossuthra szórt rágalmaival vívta ki az udvar bizalmát. Mindazonáltal Eötvös mellett ő volt a kormány viszonylag legíiberálisabb tagja. Politikai tehetség dolgában az egész kormányból kétségkívül messze kiemelkedett. Andrássy Gyula miniszterelnök. »Lónyay kivételével, ki a saját kezére dolgozik — írta egyszer Eötvös Andrássynak —, mi többiek több vagy kevesebb ügyességgel bíró