Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

40 PACH ZSIGMOND PÄL bureau-chefek (=' hivatalfőnökök) vagyunk és csak udvariasságból neveztetünk minisztereknek, úgy hogy Téged nem pótolhatunk.« A nagytőke nem vett részt a kormányban s közvetlenül nem igen szerepelt a politikai életben sem ; de a nagybirtokkal való szoros kapcsolata révén kereskedelmi és bankérdekeit így is teljes mértékben érvényesítette. Ezekről a kapcsolatokról a továbbiakban* részletesen is szó lesz ; hadd említsük most csak magának a miniszterelnöknek ilyen irányú összeköttetését : öcscsével, Aladár gróffal bank- és vasúti üzletekben, bátyjával, Manó gróffal vasbánya- és gyárvállalkozásokban fogunk találkozni, ahol szorosan együttműködtek osztrák és magyar nagytőkésekkel stb. Ami a középbirtokosokat illeti, nekik is alapvető érdekük volt a kiegyezés ; megelőzőleg közülük is számosan hajlottak Deáknál messzebbmenő engedményekre. »Az országgyűlés kezdetén (az 1865—68-i országgyűlésről van szó) az egész ország alkudni akart — írta Kossuthnak még 1866-ban egy bizalmasa —, és hidd el, ha Deák nincs, nyakra-főre és elv nélkül az egész közép Apponyi és Co után indult volna ... « A középbirtokos-osztály nagyon is meg volt elégedve magával a kiegyezés lényegével, ami a Habsburg-monarchia egész hatalmi szervezetét biztosította számára a magyar néppel és a nemzetiségekkel szemben ; de elég jelentős részében nem volt megelégedve a kiegyezés adott formájával, mint amely Bécs felé túlsók »lemondást« tartalmazott, befelé pedig a nagybirtok és'a nagytőke vezető szerepét jelentette, így számára nem önállóan, hanem csupán a nagybirtoktól és nagytőkétől függően nyújtott politikai és gazdasági lehetőségekét. Ezért a középbirtokosság politikai állásfoglalását tekintve megoszlott. Egy része már most beletörődött a nem önálló szerepbe, a függő helyzetbe, hogy gazdaságilag-politikailag érvényesülhessen, s fenntarthassa kiváltságos helyzetét a magyar néppel és a nemzetiségekkel szemben : ezek a Deák-párthoz csatlakoztak, s az Andrássy-kormány buzgó hívei lettek. Ott látjuk soraikban Pulszky Ferencet, Csengery Antalt, Trefort Ágostont, de a szabadságharcos és emigrációs múltjukkal gyökeresen szakító Klapka György és Türr István volt honvédtábornokokat is.. A Deákpártnak így nagy többsége volt az országgyűlésen ; az erdélyiek nélkül is több mint 200 képviselő állott mögötte. A középbirtokos-osztály más része még nem akart beletörődni ebbe a — kifelé Bécstől, befelé a nagybirtoktól és nagytőkétől — függő helyzetbe, hanem Bécs felé tett hevesebb lemondás mellett, a nagybirtok hegemóniájának elfogadása nélkül szerette volna biztosítani a dolgozó nép elnyomását, a nemzetiségek feletti magyar szupremáciát. Ezek a középbirtokosok önálló hatalmi igényeket tápláltak, vezető szerepre vágytak, visszagondolva 1848-ra, amikor valóban vezető szerepet játszottak. Ezért ellenzékben voltak : az országgyűlésnek — az egykori határozati pártból alakult — baloldalán. A burzsoázia funkcióját teljesítő középbirtokos-osztály 1848-ban betöltött vezető szerepe azon alapult, hogy — ha korlátozottan is — a népre támaszkodott, Béccsel és a nagybirtokosokkal szemben. Azóta azonban a helyzet megváltozott. Ismeretes, hogy már a szabadságharc folyamán, 1849 tavaszán bekövetkezett a középbirtok jelentős részének reakciós fordulata ; ismeretes, hogy jobbratolódása az abszolutizmus korszakában — különösen a 60-as évek első felében — továbbfolytatódott. A burzsoázia szerepét betöltő magyar középbirtokos-osztály megjárta a burzsoázia törvényszerű útját. * Ti. a tankönyv következő — gazdaságtörténeti — fejezetében.