Századok – 1955
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34
38 PACH ZSIGMOND PÄL 1848 öröksége tehát elsikkadt a magyar uralkodó osztályok kezén : 1867, 1848 örökségének »felülről« való végrehajtása, a forradalom demokratikus hagyományának megtagadását jelentette. A Béccsel paktáló magyar uralkodó osztályok szerették volna ezt elleplezni, szerették volna magukat 1848 valóságos örököseinek feltüntetni. Hogy mi volt ezzel a céljuk, nyilvánvaló : elpalástolni a nemzeti és népi érdekek elárulását, — mégtéveszteni és uszályukba fogni a 48-ért lelkesedő, a forradalom demokratikus hagyományához ragaszkodó népi tömegeket. Ugyanezt a célt követte a magyar polgári történetírás is. »1867-iki alkotmányunk lényegileg ugyanaz, mint amely volt az 1848-iki, s amenynyiben az 1848-iki • alkotmányt össze kellett egyeztetni az új viszonyokkal, ez 1848-nak éppen nem vált hátrányára« — írja Beksics. ». . . szemben az 1848-iki törvényekkel,. ;. az 1867-iki kiegyezésitörvény hatalmas előrehaladást mutat« — megy még tovább ezen az úton Wertheimer. »67 nem egyéb tehát, mint gyakorlatilag lehetővé tett, végrehajtható 48« — állapítja meg végül Szekfü. De ezekkel a tényeket meghamisító, a valóságot visszájára fordító állításokkal, »értékelésekkel« nem lehetett leküzdeni, a nép tudatából kiirtani azt az igazságot, amelyet Kossuth Lajos hirdetett : »... a közösügyi egyezkedés . . . nemcsak hogy nem visszaállítása, s még csak nem is módosítása az 1848-diki alkotmánynak, hanem annak egyenes negatiója. . .« »...ezen irány (ti. 1867 iránya) kerek megtagadása, merő visszafordítása a 48-dikinak,... lényege merő megsemmisítése a 48-diki törvényhozás lényegének . . .« A magyar nép kitartott az »1848-diki irány« mellett. »Szemben az uralkodó osztályokkal, amelyek 1867-tel megtagadták 1848-at, a dolgozó nép 1867 ellenében a 48-as örökség.hűséges hordozója volt és maradt.* 2. Az osztályerők csoportosulása és a pártalakulás Magyarországon a kiegyezés után A kiegyezés osztrák-magyar viszonylatban általában az osztrák és a magyar uralkodó osztályok érdekközösségén, de különösen az osztrák nagytőke és a magyár nagybirtok érdekközösségén alapult ; magyár viszonylatban pedig általában a magyar uralkodó (ill. kizsákmányoló) osztályok érdekközösségén, de különösen a magyar nagybirtok és — az osztrák nagytőkétől és magyar nagybirtoktól szoros függésben kialakuló — magyar nagytőke (döntően kereskedelmi és banktőke) érdekközösségén alapult, ezeknek az osztályoknak a szövetségét fejezte ki. A magyar nagybirtok és nagytőke tehát a Deák-párthoz, ill. az Andrássy-kormányhoz csatlakozott, amely a kiegyezéssel létrejött »közjogi alap« fenntartását, a dualizmus rendszerének megszilárdítását, a nagybirtok és nagytőke politikai és gazdasági vezető szerepének biztosítását tűzte ki céljául. A Deák-párt országgyűlési képviselői között ott találjuk a különböző grófi és bárói családok tagjait ; az Andrássy-kormány pedig személyi összetételében is kifejezte a nagybirtok hegemóniáját a 67-es Magyarországon. * A tankönyv következő — itt nem közölt — szakasza a Monarchia nemzetközi helyzetét és Ausztria belpolitikai helyzetét tárgyalja a kiegyezés után.
