Századok – 1955

Tanulmányok - A Voproszi Isztorii a Századokról 415

416 A V0PE0SZI JSZTOKII A SZAZADOKÍIÓL 1953. évi 4. számában Balla Aladâmé »Dokumentumok a Kommunisták Magyarországi Pártjának dolgozó népünk jobb életéért és a szocializmusért folytatott harcairól« c. cikkében érdekes anyagot nyújt, amely megvilágítja a Magyar Kommunista Pártnak az 1919-1945-ös időszakban folytatott tevékenységét, szemelvényeket ad a Magyar Kommunista Párt különböző illegális kiadványaiban megjelent cikkekből, a Magyar Szocialista Munkáspárt alakuló • gyűlésének jegyzőkönyvéből, az »Egyesült Szakszervezeti Ellenzék« lapjaiból stb. Nagy érdeklődésre tart számot a »Lehetséges-e a népfront Magyarországon?« c. cikk, melyet Balla Aladárné a »Dolgozók Lapja« című kommunista újság 1937. évfolyamából idéz. A második világháború előestéjén, amikor Hitler horthysta vazallusai a fasiszta agresszióban való részvételre készülődtek, a magyar kommunisták minden' demokratikus'erőt felszólítottak, tömörüljenek a kenyérért, földért, szabadságért és békéért való közös harcra. A cikk közli azt a Magyar Kommunista Párt által 1942 februárjában kiadott röpiratot, amelyben felhívja a dolgozókat, harcoljanak a bűnös háború beszüntetéséért, a hitlerista Németországgal való szakításért, a gyűlölt fasiszta diktatúra megdöntéséért. Az 1951. évi 3-4. számban találjuk Kubitsch Imre cikkét: »Adalékok a kommunista párt második világháború előtti békeharcához (1929-1939)«. Ez a cikk rendkívül fontos dokumentumokat közöl a magyar kommunistáknak a bűnös szovjetellenes háború előkészítése elleni hősi harcáról. A fentiek és több más cikk azt mutatja, hogy hogyan alkalmazták a magyar kommunisták a marxista-leninista stratégiát és taktikát Magyarország konkrét történeti feltételei között. A folyóirat számos értékes cikket közölt a magyar népnek az idegen hódítók ellen vívott felszabadító háborúiról. Lederer Emma »A tatárjárás Magyarországon és nemzetközi összefüggései« c. cikkében (1952. 2. sz.) azt vizsgálja, hogy milyen kapcsolatok álltak fenn Magyarország és Oroszország, valamint a nyugati államok között az 1241. évi tatárjárás idején. A cikk rámutat arra, hogy a magyar nép ellenállása· és a tatároknak az orosz nép hősi harca következtében megrendült hátországa arra kényszerítette Batut, hogy visszaforduljon keletre és 1242-ben elhagyja Magyarország területét. A szerző megjegyzi, hogy az orosz nép harca a mongol iga ellen megakadályozta a mongolokat abban, hogy újabb támadást indítsanak Magyarország ellen. IV. Béla király szövetsége Danyiil Romanovics volhiniai fejedelemmel szilárd gátat alkotott a mongolok magyarországi támadásával szemben. A magyar népnek a török támadás elleni harcáról szól Elekes Lajos »A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban« (1952. 1. sz.) c. cikke. A szerző kiemeli a magyarok által Hunyadi János vezetése alatt a török hódítók ellen vívott harc igazságos,felszabadító jellegét. A magyar, illetve az albán nép élén az akkori idők két legnagyobb hadvezére, Hunyadi és Szkander bég állt. Az együttműködés révén sokáig sikeresen tudták visszaverni a törpk előnyomulást. A szerző rámutat arra, hogy a velencei és pápai diplomácia gyávasága és egyes feudális urak árulása révén a törökök elkerülték a szétverést és később módjuk nyílt támadásba átmenni. Emellett azonban nem szabad említetlenül hagyni, hogy ez a rendkívül érdekes cikk kissé idealizálja Hunyadi Jánosnak — a feudális nagyúri osztály képviselőjének — személyét. Székely György »A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig« c. cikkében (1952. 1. sz.) azt elemzi, hogy hogyan fonódott