Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

A DUALIZMUS RENDSZERÉNEK ELSŐ ÉVEI MAGYARORSZÁGON 37 ugyancsak földosztásra, az agrárkérdés demokratikus megoldására irányult ; a parasztmozgalmak jelentős részben éppen a nemzetiségi területeken robbantak ki ; a feudális nagybirtokrendszer nagyrészt éppen a nemzetiségi tömegek kizsákmányolásán nyugodott. Mindezek szerint az a »megoldás«, amelyet 1867 hozott a polgári forradalom főkérdéseiben, mélységesen antidemokratikus, reakciós volt : a nemzeti függetlenség kérdését a magyar szuverénitás jókora darabjáról való lemondás árán »oldotta meg« ; az agrárkérdést és a nemzetiségi kérdést a magyar nép és a nemzetiségek kisemmizésével »oldotta meg«, azaz voltaképpen — megoldatlanul hagyta. Félgyarmati függés Ausztriától, súlyos feudális maradványok az ország gazdasági és politikai életében, a magyar »szupremácia« kíméletlen érvényesítése a nemzetiségekkel szemben : ez a három — egymással szorosan összefüggő — vonás teszi ki az 1867-ben életbelépett dualista rendszer lényegét. Az 1867-i kiegyezés tehát nèm a befejezetlen, levert 1848—49-i forradalom folytatását és befejezését jelentette, hanem éppen ellenkezőleg : a forradalom végigvitelének megakadályozását, a polgári forradalom korszakának a forradalom befejezése nélkül való lezárását. Ez utóbbit : a polgári forradalom korszakának lezárását — ] 867 valóban végrehajtotta. Végrehajtotta pedig nemcsak azért, mert erős gátakat emelt a néptömegek mozgalmai és a nemzetiségek szabadságtörekvései ellen, hanem azért is, mert a magyar nemzeti függetlenség kérdésének »megoldásával« az ország polgári fejlődése biztosításának egyik döntő kérdését oldotta — valamennyire — meg, a tőkés fejlődés egyik döntő szükségletét elégítette — úgy, ahogy — ki ; s ezáltal lehetővé tette — bár a feudális maradványok és a félgyarmati függés korlátai között, nagyon előnytelen és gyötrelmes úton — a kapitalizmus viszonylagos fellendülését a soknemzetiségű Magyarországon. Ilyen körülmények között a polgári forradalom feladatainak forradalmi megoldása évtizedekre lekerült a történelem napirendjéről. Közrejátszott ebben a nemzetközi helyzet : az a tény, hogy nyugaton a polgári forradalmak már lezajlottak (a kelet pedig még nem érett meg rájuk), s így néhány évvel később, 1871 után — mint Lenin rámutatott — egész Európa fejlődésének »békés«, forradalommentes korszakába lépett.* Persze az 1867-i kiegyezést követő évtizedek még annyira sem voltak »békések«, annyira sem voltak »zavartalanok« Magyarországon, mint Európa számos országában. A bekövetkező tőkés fejlődésre kitörölhetetlenül rányomta bélyegét az a körülmény, hogy a kiegyezéssel, a polgári forradalom korszakának »felülről«, a forradalom befejezése nélkül történt lezárásával vette kezdetét ; hogy hazánk a polgári forradalom felemásan megoldott, ill. megoldatlan kérdéseivel lépett történelmének következő korszakába. »A magyar kapitalizmus 1867 után elinduló 'békés fejlődése' kezdettől fogva alá volt aknázva a földkérdés, az osztrák-magyar dualizmus, a magyarság és a nemzetiségek viszonyának robbanóanyagával.« A burzsoázia és a proletariátus ellentéte, amely a kapitalizmus fejlődése folytán mindjobban előtérbe került Magyarország társadalmában, szorosan összekapcsolódott a polgári forradalom befejezetlenségéből fakadó sokrétű ellentétekkel. * Vö. Lenin: Marx, Engels, marxizmus. Moszkva. 1947. 66. 1.