Századok – 1955
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34
36 PACH ZSIGMOND PÄL clítást, hanem sok tekintetben visszafejlesztette 1848—49 vívmányait ; megőrizte, sőt megszilárdította a feudális maradványokat, mindenekelőtt a nagybirtokrendszert, a nagybirtokos-osztály vezető szerepét a kapitalista Magyarország gazdasági és politikai életében. A nemzetiségi kérdést, amelynek megoldását a forradalom — ha késve és következetlenül is — 1849-ben mégis demokratikus irányba terelte, a kiegyezés ugyancsak ízig-vérig reakciós, antidemokratikus módon »oldotta meg« : úgy, hogy visszaállította a magyar uralkodó osztályok elnyomó uralmát az ország lakosságának többségét tévő nemzetiségek felett. A kiegyezés a monarchia nemzetiségeit Ausztriában az osztrák (osztrák-német), Magyarországon a magyar uralkodó osztályok elnyomásának szolgáltatta ki. A kiegyezés lényegét a nemzetiségi kérdés szempontjából Sztálin a következőképpen világítja meg : »Van a nemzetek kormányzásának egy régi, különleges rendszere, amely abban áll, hogy a burzsoá hatalom egyes nemzetiségeket magához édesget, kiváltságokkal ruház fel, más nemzeteket pedig lealacsonyít, nem akar velük bajlódni. Ily módon azzal, hogy az egyik nemzetiséget magához édesgeti, e nemzetiség segítségével elnyomja a többit. így kormányoztak például Ausztriában. Mindenki emlékszik Beust osztrák miniszter kijelentésére, aki magához hivatta a magyar minisztert és ezt mondotta : 'Te kormányozd a te hordáidat, én meg majd elbánok az enyéimmel'. Azaz te csak nyomd és szorítsd a magyarországi nemzetiségeidet, én pedig majd megszorítom ausztriai nemzetiségeimet. Te meg én — mi kiváltságos nemzet vagyunk, a többit el kell nyomni ... Ez á különleges, tisztán osztrák rendszer, amely abban áll, hogy kiválasztanak és kiváltságokkal ruháznak fel egyes nemzetiségeket, hogy azután elbánhassanak a többivel. . .«* Nem véletlen, hogy Sztálin a kiegyezésnek éppen ezt az oldalát emeli ki : a nemzetiségi kérdésnek ilyetén »elintézése« az egész »kiegyezési műnek« alapvető mozzanata volt, amely ugyancsak szoros kapcsolatban állt a nemzeti kérdésben, valamint az agrárkérdésben elfoglalt 67-es állásponttal. A magyar uralkodó osztályok nemcsak a.magyar dolgozó nép ellen kerestek támaszt a Habsburg-hatalomban, törekedtek a monarchia hatalmi állásának megszilárdítására, hanem a nemzetiségek szabadságtörekvései ellen, a szláv nemzetek felszabadító mozgalmai ellen is. A magyar uralkodó osztályok nemcsak a feudális maradványok fenntartása érdekében mondtak le a nemzeti függetlenség jó részéről, hanem a nemzetiségi elnyomás fenntartása, ill. visszaállítása érdekében is ; sőt : elsősorban éppen azért vállalták a függő helyzetet Ausztriával szemben, hogy biztosítsák az uralkodó helyzetet a nemzetiségekkel szemben. Erre a kortársak is rámutattak. »A magyar nemzetnek államférfiúi színvonalon álló vezérei nagyon jól tudták, hogy nekik csak az osztrák koronával való barátságos szövetségben sikerülhet megőrizni a túlsúlyt és az uralmat a Magyarországon élő szlávok fölött« — írta a porosz követ Bismarcknak közvetlenül a kiegyezés után. »A dualismus Ausztriával és a közös ügyek elfogadása ... a magyar elem conservativ, reactionarius és színleg liberális részének az osztrák-németek szabadságot utáló részéveli szövetkezését jelenti a többi nemzetiségek és népfajok elnyomására« — leplezte le Kossuth ugyanebben az időben a kiegyezés igazi tartalmát. — A feudális maradványok fenntartása és a nemzetiségi elnyomás fenntartása szintén szorosan összefüggött. A nemzetiségi parasztság főtörekvése természetesen * Sztálin Művei. 5. köt. Szikra, 1951. 274—275. 1.
