Századok – 1955
Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359
380 HANÄK Ρ Ii τ KR A válságsújtotta munkásság harcának erősödésében már a század elején nagy szerepet játszottak az oroszországi forradalmi mozgalom fellendüléséről szóló hírek, ösztönzések. A budapesti és vidéki munkássajtó ezekben az években sokszor adott hírt az oroszországi eseményekről, az orosz forradalmárok példamutató hősiességéről. 1901 május elsején., amelyet ismét országszerte megünnepeltek, a gyűléseken »megemlékeztek orosz elvtársainkról is, akik élet-halál harcot vivnak a zsarnoksággal«. Több helyen született olyan határozat, amely rokonszenvét fejezte ki az orosz proletariátus iránt és szolidaritást vállalt »az egyesült kapitalizmus és cárizmus ellen folytatott« küzdelmével. Néhány nap múlva Budapest munkásai nagy. népgyűlést szerveztek »az orosz proletártestvérek mozgalmának ismertetésére« és az »irántuk érzett rokonszenv kifejezésére«. A rendőrség ezt a gyűlést is »kozákmódra« szétverte. 1902—1903-ban az elmélyülő válság és a növekvő terror hatására a megmozdulások kiszélesedtek. 1902-ben nevezetes volt a győri vagongyár közel 2000 munkásának egyhónapos nagy sztrájkja a béresökkentés és az elbocsátások ellen, amely a győri dolgozók támogatásával győzelmet aratott. Az 1903-as sztrájkmozgalomnál mindenekelőtt az szembetűnő, hogy számos fővárosi szakmán és nagyüzemen, a vidéki nagyobb ipari városokon kívül egész sor iparilag elmaradottabb, addig »nyugalmas« városra is kiterjedt. A szociáldemokrata pártvezetőség ezévi hiányos jelentése is több mint 70 nagyobb sztrájkról számol be. Olyan kisvárosok, mint Pápa, Veszprém, Paks, Szatmár kapcsolódtak be az országossá szélesedő mozgalomba, olyan mezőgazdasági jellegű városban, mint Zomborban — hatósági jelentés szerint — »figyelemreméltó társadalmi mozgalom nagy mértékben fordult elő«, csaknem valamennyi szakma folytatott sztrájkharcot. A mozgalom másik új vonása az egész szakmákra, egész városokra kiterjedő általános sztrájkok fellépése. Az év októberébén például a bérharcban álló építőmunkásokhoz csatlakozva Pécs egész ipari munkássága sztrájkba lépett. Ez az egyik első általános sztrájk eredménnyel zárult. 1903-ban újabb nagy szervezetlen tömegek álltak csatasorba. Több mint tízezer bányász sztrájkolt ebben az évben Aninán, Dorogon, Tokodon, Salgótarjánban. Magát a SzDP vezetőit is meglepte az a »páratlanul álló jelenség«, hogy a napszámosok, akiket »tudvalevőleg addig még sehol sem sikerült a munkásmozgalomba bevonni, mert szellemi hátramaradottságuk folytán még fogalmuk sincsen arról, hogy ők is emberek«, több nagy sztrájkban vettek részt. A gőgös munkásarisztokratákat egészen váratlanul érte, hogy a napszámosok Nagyváradon és másutt is példamutató harcokban tettek tanúságot emberségükről. A sztrájkolóknak 1903-ban még fokozottabb elnyomással kellett megküzdeniök. A rendőrkapitány vagy szolgabíró nem egyhelyütt karhatalommal kényszerítette a sztrájkolókat munkábaállásra. Ilyen esetben számos összecsapásra került sor a munkások és a rájuk uszított csapatok között. A budapesti fuvarosok 1903 októberi nagy sztrájkuk alkalmával a Nyugati pályaudvar környékén valóságos ütközetet vívtak a rendőrökkel és katonákkal, amelynek során száz munkás és több rendőr megsebesült. Fokozódott a kormányzati reakció a politikai megmozdulásokkal szemben is. A tüntetések, gyűlések százait oszlatták fel, különösen vidéken, erősen megszorították az egyesülési és szervezkedési jogot, és volt rá eset, hogy csupán azért ítéltek munkásokat börtönbüntetésre, mert szocialistáknak vallották magukat. Az üldözés ellenére 1903-ban tovább erősödött a politikai harc is. Már 1902 végén, majd 1903 tavaszán több tízezerre rúgó tömeg tüntetett a
