Századok – 1955

Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359

370 IIANÁK PÉTER A közép- és kispolgárságnak evvel az egyöntetű követelésével élesen szembenállott az osztrák finánctőke, s ennek megfelelően ellenezte a magyar finánctőke is, amely nem volt hajlandó felcserélni a dualizmus nyújtotta biztos előnyöket a gazdasági különválás kínálta veszélyekkel teli lehetőségekért. A magyar finánctőke főkolomposai a századvégi gazdasági fejlődés tényeivel bizonygatták, hogy iparosodás »a közös vámterület gazdasági alapján is lehetséges, talán lassabban bár, de annál egészségesebb alapon«. Es lia a közvélemény megnyugtatására néha el is »árulták«, hogy a »szívük mélyén« ők is az önállóság hívei, hogy »elvüeg« helyeslik az elkülönítést, rögtön hozzátették, hogy a vámközösség kérdése viszont nem »elvi«, hanem »célszerűségi« kérdés. És mivel gazdasági viszonyaink »évszázadok óta bonyolultan összefonódtak« Ausztriával, nem célszerű, sőt, egyenesen »veszélyes« gyors és gyökeres elszakításuk. * A finánctőkés köröknek ez a taktikázása azonban jóformán hatástalan maradt, az önálló vámterület jelszava egyre hangosabban szólalt meg. És ebben nemcsak mennyiségi növekedésfői, nemcsak a fejlődő magyar középburzsoázia és a gazdasági fölényét kihasználó osztrák nagyburzsoázia közti ellentét mennyiségi fokozódásáról volt szó. Az imperializmus korában az önálló vámterület kérdése nemcsak az osztrák és magyar burzsoázia közti ellentétet fejezte ki, hanem magábanfoglalta a magyar közép- és kispolgári rétegek ellentétét a vám közösséghez ragaszkodó magyar finánctőkével ; másrészt ezek az ellentétek már nem a szabad verseny talaján fakadtak, hanem a monopolkapitalizmus szülte ellentétekkel bővültek. A közös vámterület szorítását minőségileg fokozta, hogy az az osztrák és a vele szorosan összefonódott magyar finánctőke monopóliumává vált. így kapcsolódott össze a kartellen kívüli, a kartellek által megsarcolt középburzsoáziánál és kispolgárságnál az önálló vámterület követelése a kartelluralom elleni tiltakozással. A középburzsoázia és főként a kispolgárság erősen megsínylette a hatalmas kartellek versenyét, amely több iparágból szinte teljesen kiszorította őket; profitjukat megcsappantotta a kartellek által diktált monopolár, a nyersanyagok, termelési eszközök stb. megdrágítása. Ezért már a század első éveitől kezdve állandóan panaszkodnak a kartellek ellen és az államtól kartellellenes törvényt sürgetnek. »A kartell összeesküvés a nép ellen, a lét, a levegő megdrágítására«, »egyes iparágakban valóságos numerus clausust állapítottak meg« — lázadozik a középburzsoá, akinek »tisztességes« profitját a monopoltőke »fosztogatja«. Különösen széleskörű tiltakozást váltott ki »a vaskartell túltengése«, amely »hihetetlenül megdrágította az árakat, diktál a piacon és kiszámíthatatlan károkat okoz egyeseknek és egész iparágaknak«. A városi törvényhatóságok és iparkamarák nemcsak egyes kartellek, hanem valamennyi kartellszerződés megsemmisítését és további eltiltását követelték. A sajátos magyarországi viszonyok között a középburzsoázia és kispolgárság létfeltételeit tehát elsősorban nem a feudális maradványok, hanem a félgyarmati jellegű függő helyzet, az osztrák és magyar finánctőke uralma érintette. Az osztrák és magyar finánctőke és a magyar középburzsoázia közti ellentét előtérbenyomulásának tehát valóságos, objektív okai voltak. De abban, hogy valamennyi követelése közül az önálló vámterület jelszava lett a magyar középburzsoázia és kispolgárság zömének csatakiáltása, más okok is közrejátszottak. Először is az, hogy a középburzsoázia a fejlődését gátló feudális maradványokat nem merte komolyan, alapjaiban támadni. Ehhez a néptömegekre, nép forradalomra kellett volna támaszkodnia. A ma-