Századok – 1955

Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359

364 HAiVÁK PÉTER közül mindinkább az utóbbi kerekedett felül: a XIX. század utolsó évtizedeiben — a félgyarmati függés és a feudális maradványok korlátai ellenére — a kapitalizmus fokozatosan hatalmába kerítette a gazdasági élet egészét s ennek folyamán, mint legdöntőbb mozzanat: mind szélesebb területen bontakozott ki és növekedett a magyarországi gyáripar. Éppen ez, a kapitalizmus objektiv fejődési folyamatának előrehaladása okozta, hogy a századforduló idejére kiéleződött a magyarországi kapitalizmus fentemlített sajátcs ellentmondása. A magyar nagybirtokos osztály továbbra is a maga érdekei alá akarta rendelni az egész tőkés fejlődést; az osztrák nagytőke bizonyos fokig ugyan alkalmazkodott a magyarországi gyáripar kibontakozásának és növekedésének huzamosan fel nem tartóztatható folyamatához, de megtalálta a félgyarmati függés fenntartásának új útjait-módjait: léte és befolyása így mind élesebb ellentétbe került az önálló magyarországi kapitalizmus fejlődési tendenciájával, mindenekelőtt a monopolszervezeteken kívülálló magyar burzsoázia érdekeivel. Alapjában tehát a magyarországi kapitalizmus fejlődési irányával kapcsolatos ellentétes tendenciák ütköztek össze az osztrák és magyar uralkodó osztályok egyes csoportjai közti belviszályokban, amelyeknek a XX. század elején jelentős szerepük volt a politikai harcok alakulásában, a dualizmus válságának elmélyülésében. Ezek a belső ellentétek a politikai élet felszínén burkoltan, összebonyolódottan jelentkeztek, s a korabeli burzsoá pártok, majd később a burzsoá történetírás mindent elkövetett, hogy még jobban elhomályosítsa valóságos összefüggéseiket. Marxista történetírásunk sem dolgozott ki még megnyugtató megoldást ebben a bonyolult kérdésben. Ezért szükséges, hogy részletesebben tanulmányozzuk az uralkodó osztályokon belüli ellentétek fő kérdéseit. Ellentétek a finánctőke és a nagybirtok osztályszövetségén belül Az uralkodó osztályokon belüli ellentétek vizsgálatánál először a nagybirtok és finánctöke osztályszövetségén belüli erőviszonyok eltolódására, a profitérdekekből fakadó ellentétekre mutathatunk rá. A XIX. század végén a magyarországi tőkés hitelrendszer és gyáripar viszonylag gyorsan fejlődött. A kialakuló finánctőke gazdaságilag rohamosan gyarapodott, fokozatosan maga alá rendelte a hitelrendszert, a gyáripart, a kereskedelmet és szélesen behatolt a mezőgazdaságba. Ebben az erőgyarapodásban — amint korábban már láttuk — döntő szerepet játszott a külföldi, elsősorban az osztrák finánctőke·. A megerősödő magyar finánctőkének, gazdasági térhódítása során, természetesen támadtak ellentétei, konkurrenciaharcai erősebb osztrák partnerével, de ezek a harcok csak egyes üzletek, egyes vállalatok hasznában való nagyobb részesedésért folytak, a századfordulót követő másfél évtizedben csupán egyes finánctőkés csoportok közötti, nem pedig a két ország finánctőkés osztálya közötti ellentétek formájában jelentkeztek és alapjában nem érintették az osztrák és magyar finánctőke között kialakult viszonyt. Országos érdekű gazdasági és politikai kérdésekben, az uralkodó osztályok más csoportjaival szemben a két ország fináncburzsoáziája egységes álláspontot foglalt el. A századforduló után tehát továbbra is fennállott az osztrák és a magyar finánctőke szoros közös-