Századok – 1955

Tanulmányok - G. Fazekas Erzsébet: Magyarország felszabadulása a népi demokratikus forradalmunk néhány kérdése 334

352 G. FAZEKAS ERZSÉBET Anányev vonalát érte el, majd átkelt a Pruth folyón, román területen el­foglalta Botosani, Radauti, Pascani városokat és Jassy alá ért.«3 6 A második sztálini csapás tehát a szovjet hadsereget a német megszállás alá került Magyarország határainak közelébe és Románia területére vitte. A Sztójay-féle bábkormány erre a magyar katonák újabb tömegeit lökte Hitler háborújába. A Voronyezsnál szétvert 2. hadsereg maradványait a maga hiányos felszerelésével együtt sebtében összeállították és a 4. és 1. német páncélos hadsereg közé szorították. Ugyanakkor az 1. magyar had­sereget a németek az 1. német páncélos és a 4. román hadsereg közé helyezték. Mikor április folyamán a harmadik csapás a Krimi-félszigetről űzte ki a német területrablókat, ezek, hogy könnyítsenek magukon, az 1. magyar hadsereget a Kolomea—Sztaniszlau vonalon helyi jellegű támadásba dobták. Az 1. had­seregnek itt súlyos veszteségei voltak, később pedig frontszakasza valóságos egérfogónak bizonyult. A szovjet csapatoknak román területre lépésével kapcsolatban, április 2-án, Molotov külügyi népbiztos elvtárs a szovjet kormány nevében nyilat­kozatot adott a sajtó képviselőinek. Leszögezte, hogy a szovjet kormánynak nem célja »román terület bármiféle részének megszerzése, sem pedig Románia fennálló társadalmi rendszerének megváltoztatása, s hogy a szovjet csapatok egyedül azért léptek román területre, mert ezt katonai szükségesség és az ellenség csapatainak ellenállása követelte meg.«37 A román kormány fegyverszünetet kért. A fegyverszüneti feltételeket a szovjet kormány április 12-én át is adta. Az Antonescu-kormány azonban a mind erősebben békét követelő román nép előtt ezt titokban tartotta és visszautasította az igen előnyös feltételeket. Már rámutattunk arra, hogy Hitlernémetország finn, magyar és román csatlósai magatartásának 1944 tavaszán alapjában ugyanaz volt a magyará­zata. Egyrészt szerettek volna kiugrani az összeomló fasiszta blokk háborújá­ból, másrészt a szovjet-csapatok közeledése, sőt jelenléte országuk határain, rémületté fokozta a népmozgalomtól való félelmüket. Ezért kapkodtak hol a német, hol az angolszász ígéretekhez. A román kormánynak ebben az időben nemcsak a németek ígértek katonai segítséget. Az angol-amerikaiakkal folyta­tott tárgyalásaikon ezek azzal kecsegtették őket, hogy a közeljövőben partra­szállnak a Balkánon. 1944 tavaszán ez a lehetőség még valóban fennállott. Csak a Vörös Hadsereg további, viharosütemü előnyomulása késztette az angol-amerikaiakat arra, hogy mégis Normandiában szálljanak partra a Balkán helyett. Evvel a ténnyel azonban a kivárás hintapolitikája végleg csődbekerült. De Horthy és környezete, no meg a MÉP több ismert, de egyelőre félreállított politikusa újra csak ebből éldegélt, a Sztójay-kormány ezúttal egyöntetű német tájékozódása idején. A hintapolitikás kivárást azonban most új jel­mezben akarták becsempészni a közvéleménybe. Horthyról igyekeztek el­hitetni, hogy március 19-én csak a német »erőszaknak« engedett. ASztójay­kormányt kiszolgáló MÉP-isták, meg a félreállított MÉP-isták is, arról suttog­tak, hogy majd elérkezik az ő idejük, csak nyugodtan ki kell várni, míg Horthy előkészíti a békekötést a szövetségesekkel. Több ellenzéki politikus ugyan­akkor szintén erre épített s ehhez a legkülönbözőbb »elméleteket« gyártotta. 36 Uo. 35. 1. 37 BHEUIHHH NOJIHTHKA COBETCKORO CoK)3a. TOM II. CTP. 105.

Next

/
Thumbnails
Contents