Századok – 1955

Tanulmányok - G. Fazekas Erzsébet: Magyarország felszabadulása a népi demokratikus forradalmunk néhány kérdése 334

MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSÉHEZ 339 évek folyamán megszerzett politikai tapasztalatokkal rendelkező, megedzett, összekovácsolt, harcos, áldozatkész, kommunista pártok lettek a koalíciók hivatott vezetői.«8 Ennek a stratégiai feladatnak értelmében, mely tehát az egész háború időtartamára szólt, állapította meg a magyar antifasiszta és nemzeti-felszabadító harc vezetőjének, a KMP-nak Központi Bizottsága, 1941. június 28-i és szeptember 1-i ülésén a feladatokat és fektette le határozatban : »Minthogy a németek önkényuralma Magyarországon az összes néprétegek legfőbb veszedelmévé nőtt és a szovjetellenes háborúnak a megszüntetése a nemzet egyetemének érdeke, a Kommunista Párt Központi Bizottsága elhatározta, hogy minden munkáját és akcióját a jelen döntő feladat alá rendeli ; úgymint, Magyarország felszabadítása a német imperializmus járma alól, a német hadsereg eltávolítása az országból, a Szovjetunió elleni indokolatlan háború megszüntetése.« Utóbbi mondat az alapvető célkitűzésnek, a német fasizmus szétverésének magyar viszonylatokra alkalmazott fő jelszavait, stratégiai jelszavait tartalmazta. A továbbiakban ezeket a függetlenség és a béke kérdésére irányuló jelszavakat a párt összekötötte, egybefoglalta a hitleristák magyar cinkosainak megdöntésére, elűzésére irányuló harc jelszavaival. Ezek a fő jelszavak a helyzetnek megfelelően, sokszor éles formát öltöttek, úgymint a hitleristák és cinkosaik kiűzése — átállás a szabadságszerető népek oldalára. Sokszor a béke kérdésével előtérben fejeződtek ki : azonnali szakítás Hitlernémetországgal — békekötés a Szovjetunióval. S végül kidomborították az ország függetlenségéért vívott harc belső előfeltételeit : a csatlós kormány megdöntése, nemzeti függetlenségi kormány megteremtése stb. A függetlenség kivívásának és az ország belső, demokratikus átszervezésének célkitűzését az a jelszó foglalta össze, mely a »független demokratikus Magyarország« megteremtéséért hirdetett harcot, a fasiszta Németország és magyarországi bérencei ellen. A demokrácia kérdése Magyarországon és néhány kelet- és délkelet-európai országban sokkal szélesebb jelentőségű volt, mint a nyugati országokban. Egyrészt azért, mert ezekben az országokban hasonlóan, mint nálunk a Horthy-rendszer — így Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában — reakciós kormányzatuk, lényegében jóval a fasiszta háború előtt, a demokratikus szabadságjogoknak még a maradványait is megszüntette s így nemcsak ezek helyreállítása és további kiterjesztése, hanem egyáltalában e jogok kivívása volt napirenden. Másrészt azért is, mert ezeknek az országoknak gazdasági és társadalmi szerkezetét hűbéri maradványok itatták át. Ez abból következett, hogy annak idején polgári demokratikus forradalmaik befejezetlenek maradtak. Lengyelország, Románia, Magyarország esetében nagy szerepet játszott, hogy forradalmaik nem számolták fel a nagybirtokrendszert, így Magyarországon 1848-ban a jobbágyfelszabadítás a nagybirtokrendszér fennmaradása mellett zajlott le. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom halogatta és nem oldotta meg a nagybirtok kisajátításának kérdését. Amikor pedig a Magyar Tanácsköztársaság idején ez a kisajátítás megtörtént, a rövidéletű proletár hatalomnak már nem volt ideje a következő lépés kérdését, ennek ellenzőivel szemben, tisztáznia és a polgári demokratikus forradalomnak 6 Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja. — L. Válogatott beszédek és cikkek' Szikra, 1952. 569. 1.