Századok – 1955

Tanulmányok - G. Fazekas Erzsébet: Magyarország felszabadulása a népi demokratikus forradalmunk néhány kérdése 334

340 G. FAZEKAS ERZSÉBET a hűbéri maradványok felszámolására vonatkozó feladatát földosztással befejeznie, teljesen elvégeznie. A nagybirtok — a nagytőke szövetségében — Magyarország reakciós politikai berendezkedésének, reakciós politikai intézményeinek melegágyát képezte. így volt ez az Osztrák-Magyar Monarchiában, így volt a Horthyrendszer idején. A demokratikus átalakulás egyik alapvető feladata tehát Magyarországon — és több szomszédos országban is — a nagybirtokrendszer megsemmisítése volt, mégpedig földosztás útján. Ez a célkitűzés egyúttal a legsötétebb reakciót képviselő birtokososztály felszámolását s az evvel szövetséges nagyburzsoázia meggyengítését, és az összes reakciós erőkkel szemben a munkás-paraszt szövetség szilárd alapjainak megteremtését jelentette. A demokratikus földreform követelése a nemzeti függetlenségi harcnak hatalmas erőt adhatott, a paraszti tömegeket nyerhette meg számára. A továbbiakban pedig, a demokratikus fordulat közepette, a földreform megvalósulása a nemzeti függetlenségi front gerincének, a munkásosztály által vezetett munkás-paraszt szövetségnek megszilárdulásához volt hivatott biztos alapot teremteni. Evvel egyúttal a népi demokratikus forradalom első szakaszának teljes győzelméhez, s a forradalom következő, szocialista szakaszára való átmenethez az egyik döntő előfeltétel megszerzését szolgálta. A hűbéri maradványok megdöntése tehát Magyarországon a népi demokratikus forradalom első szakaszának, a polgári demokratikus forradalomnak stratégiai jellegű célkitűzése volt. Szorosan összefüggött az osztályerőviszonyok megoszlásával és kedvező átcsoportosításával mind az antifasiszta nemzeti felszabadító harc idején, mind pedig a fasiszták kiűzése után. Ezért egyúttal fontos kérdése volt a felszabadulással születő új, népi demokratikus hatalom megszilárdulásának, jövőjének, továbbfejlődésének. Az antifasiszta, antiimperialista, népi demokratikus forradalom Magyarországon tehát egyúttal antifeudális forradalom is volt. Ennek a forradalomnak alapvető összefüggéseit világította meg Rákosi elvtárs, amikor a háború alatti legfontosabb stratégiai feladatra, a német fasiszta hódítók megsemmisítésére — az erre vonatkozó részt már fentebb idéztük — egész népi demokratikus fejlődésünkkel kapcsolatban mutatott rá. »A kommunista pártok előre látták, hogy ennek a nehéz küzdelemnek győzelme nemcsak a náci barbárság vereségét fogja jelenteni, hanem a fasizmussal szövetséges feudális nagybirtokosokat és nagytőkéseket is magával rántja és ezért nemcsak a fasiszta imperializmus szétzúzásával jár, de egyben a feudális maradványok felszámolását, benne a nagybirtok felosztását is fogja eredményezni. Előre lehetett látni, hogy ez a küzdelem, bár tartalmában a polgári demokratikus forradalom célkitűzéseit valósítja meg, de mert élén a munkásosztály áll, mely a kommunista párt vezetésével a nép kezébe adja a hatalmat, egyben megnyitja az utat a proletárdiktatúra felé. Ez az elgondolás megfelel annak a sztálini tanításnak, mely szerint, ha megvalósul a munkásosztály vezető szerepe, ez már magában hordja a proletárdiktatúra csíráját.« »E tervnek megfelelően — mondotta a továbbiakban Rákosi elvtárs — munkánkat azzal kezdtük, hogy megszerveztük a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, a náci imperializmus és feudalizmus elleni pártok és elemek koalícióját.«8 8 Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja. — L. Válogatott beszédek és cikkek. 3. bőv. kiad. Szikra, 1952. 569—570. 1.